Lukács 2:21-35
1)Bevezetés
Ebben az évben a világosság szempontjából gondolkodhatunk Jézus születéséről.
A mai igéből is ezt szeretném kiemelni. Az idős Simeon, amikor karjába vette a gyermeket, ezt mondta: „… meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” Még szűkebb kiemelésként azt hangsúlyoznám, hogy megjelent világosságul a pogányoknak.
Isten Jézust az üdvösségért küldte. A világosság, amit személye jelent, erre akar rávilágítani.
Ebből máris megfogalmazhatunk egy kérdést. Ha Jézus érkezésének célja az üdvösség, mondhatjuk, ennek az emberiség legfőbb céljává kell lennie? A válasz természetesen, igen.
2)Mi az üdvösség?
Ha az üdvösség a legfőbb cél, jó tudni, hogy mi is az üdvösség. A görög kifejezés eredeti alapjelentése szabadítás, szabadulás. Megszabadulás olyan veszélytől, ami reálisan fenyegeti az ember életét.
Jézusban elérkezett az üdvözítő, azaz a szabadító kegyelem, ami kiemel a valóságosan közeledő kárhozat veszélyéből.
Ezt a veszélyt elhárító szerepet Jézus nemcsak a kiválasztott népért, Izráelért vállalta és végezte, hanem az egész világért, tehát a pogányokért is. Ha le akarom egyszerűsíteni, akkor értünk is.
A régi felfogás szerint két csoportba sorolták az emberiséget. Az egyik volt a választott nép, a többiek a pogányok. Tehát ne a ma elterjedt felfogást értsük alatta, miszerint az a pogány, aki nincs megkeresztelve. Mindazok a pogányság bibliai értelmezésének csoportjába tartoznak, akik nem a kiválasztott nép tagjai.
Két kérdés születik ebből. Elhiszed-e, hogy Jézus nélkül az életed folyamatos veszélye a kárhozat? Továbbá elhiszed-e, hogy Jézus azért jött, hogy ezt a veszélyt elhárítsa azzal, hogy kiemel a szakadék felé hömpölygő tömegből?
3)Jézus világosság ami megmutatja az üdvösséget
Lehet, hogy nem tűnik olyan nagy jelentőségűnek ez a kijelentés. Sokan nem is értik ezeket. Miért? Ennek több oka is van.
Egyrészt az emberek többsége nem hisz abban, hogy a halál után is folytatódik a létezés. Az pedig már szóba se kerülhet, hogy ennek a folytatásnak egyik lehetősége az örökké tartó gyötrelem.
Másrészt az is oka az értetlenségnek, hogy elvesztette az ember azt a gondolkodást, hogy Isten az alapvető viszonyítási pont. Ennél fogva nincs már abszolút igazság, minden relatív. Ebből pedig következik, hogy a bűn fogalma és ténye sem abszolutizálható. Ha valaki ezekben a felfogásokban él, nem tudja értelmezni az üdvösséget.
Harmadrészt a tudomány fejlődése, térnyerése, az információk szabad elérhetősége is hozzájárul ahhoz, hogy az ember maga istenévé válik. Önmaga akar kézben tartani mindent. Mindent maga választ, mindenről maga dönt. Nincs szükség semmilyen felső hatalomra. Nem véletlen, hogy az izraeli történész, Youval Noah Harari könyve, a Homo Deus, olyan nagy példányszámban kelt el több nyelven is.
A világosságul érkezett Jézus erre szeretne rávilágítani. Láttatni szeretné, hogy igenis van lét a halál után, ami vagy üdvösség, vagy kárhozat. Azt is fel szeretné ismertetni mindenkivel, hogy van abszolút igazság, ami alapján az ember a bűn állapotában van. Hogy ez mit jelent, azt épp Jézus mutatta meg:
János 16:8-9 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;
Végül szeretne kijózanítani, hogy akármennyire is fejlődik az ember, bármennyire is gyarapszik a tudása, ha úgy is tűnik, hogy tudja uralni az életét, ez igazából egy önámítás. Rá akar arra világítani, hogy inkább benne kell bízni, mert az sokkal nagyobb biztonságot ad. Úgy érzem, hogy a járvány épp egy ilyen felvilágosító ébresztő.
Itt is érdemes kérdéssel vizsgálni magunkat. Jelentőséggel bír az üdvösség számodra? Elfogadod, hogy Isten az abszolút viszonyítási pont és így nagyon is értelmes hozzáállás a bűnös állapotról gondolkodni? Végül hogy bármennyire is fejlődik az ember tudása nemhogy a biztonságot teremti meg, hanem a teljes kiszolgáltatottságot?
Ez utóbbi kérdéshez csak azt gondoljuk végig, hogy kinek van nagyobb kiszolgáltatottsága? Egy évtizedekkel ezelőtt tanyán élő paraszt embernek, aki bármi is következzen a világban nyugodtan tudta tovább élni az életét, vagy a mostani fejlett világban élő városi embernek, akiknek ellehetetlenül a mindennapi léte, ha két egymás utáni napon áramszünet van?
4)A világosság kérdésének személyes megközelítése
Végül hadd osszak meg egy gondolatot, ami a Jézusban megjelent világossággal kapcsolatban született bennem.
Nagy hatással van rám Pálnak az úgynevezett „Szeretet himnusza”-ként ismert írása a korintusiaknak írt levelében. A szeretetről való gondolkodása is nagy jelentőségű, de most inkább a végét szeretném kiemelni.
1 Korintus 13:9-10 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.
1Korintus 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.
A végleges tökéletesség, amiről itt Pál ír, Jézus visszaérkezésekor fog létrejönni. Viszont azt is mondhatjuk, hogy Jézus személyében elérkezett a tökéletes. Így Őbenne, a segítségével egyre jobban tisztulhat a látásunk, egyre világosabbá válhat minden az életünkben. Tökéletes nem lesz, de egy törekvés megvalósulhat és ennél fogva a fejlődés is bekövetkezhet.
A kérdés nekem csak az, hogy milyen területen, milyen témában kell a látásomnak, tudásomnak, ismereteimnek fejlődni a tökéletesség felé?
- Abban, hogy megértsem, mi is áll a COVID járvány hátterében?
- Abban, hogy átlássam az energiaválság hátterét és következményeit?
- Abban, hogy közgazdasági tudásban gyarapodjak, hogy a lehető legjobban forgassam a rendelkezésre álló tőkémet?
- Abban, hogy valamilyen rendíthetetlen megállapításra juthassak a migráció kérdésében?
- Abban, hogy átlássam, mi az oka és a célja a világhatalmak játszmáinak?
Úgy gondolom, mindegyik háttérbe szorul egy téma vonatkozásában. Nézzük csak, milyen ismeretben vágyik Pál a tökéletességre, milyen ismeretben látja a tökéletességre jutást amikor színről színre fog látni? Azt írja, hogy akkor úgy fogok ismerni, ahogy megismert az Isten.
Úgy látom, a Jézus világosságának mindennapi értéke és haszna abban van, hogy ebben a világosságban egyre inkább szeretném úgy látni magamat, ahogy Isten lát engem. Szeretnék mindent úgy megismerni, ahogy Isten ismer engem.
Egy újabb fontos kérdés. Látod-e úgy magadat, ahogy Jézus lát téged? Világos-e olyan formában minden önmagaddal kapcsolatban, mint amennyire világos az az Úrnak? Elfogadod-e a tőle jövő felvilágosítást tiltakozó önigazolás, magyarázkodás nélkül?
Miért ezzel kell leginkább foglalkozni, minden mást háttérbe szorítva? Mert egyedül ez érinti a személyes üdvösséged kérdését. A többi, felsorolt téma ebből a szempontból mind jelentéktelen. Törődjünk tehát a lényeggel!