Kol 3:12-17
1)Bevezetés
Eredményekben gazdag új évet kívánnak többen ezen a napon. Milyen szép ez a kívánság! Milyen jó is az, ha vannak eredményei a munkánknak! Milyen felemelő tud lenni, ha érzékeljük a munkánk eredményét.
Ugye milyen jó látni a felújított imaházat? Bár ez nem a mi közvetlen munkánk eredménye, de az eredmény felemelő.
Milyen eredményeket várunk? Minek legyen eredménye? Ki szeretne a jelem fejlődésben eredményeket ebben az évben? Azért teszem fel a kérdést, mert erre mutat az igénk is.
Ez azért is fontos szempont, mert az eredményesség kívánságában a saját munkánk eredményére gondolunk leginkább, nem pedig személyes fejlődésre.
Az ige más tekintetben ajánl eredményt nekünk.
Úgy is megközelíthetjük, hogy legyen annak eredménye gazdag ebben az évben, hogy Isten formál bennünket. Járuljunk hozzá ehhez engedelmességgel.
2)Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon!
Első ránézésre nem ebben várnánk eredményt, hanem a tanításában, az intésben, amit a Krisztus beszéde által kell végezni.
Bevallom ez a kézenfekvőbb. Én is várom az eredményét a tanításoknak, a személyes beszélgetéseknek.
Amit megértek most ezzel a tanáccsal, hogy a személyes eredményesség ezen a vonalon nehezebben kivitelezhető. Azaz azt nehéz elérni, hogy a hirdetett ige elvégezze a maga munkáját. Ez nem az én hatásköröm. Ez a felismerés egyébként felszabadító is. Ha a Lélek munkája a hirdetett ige által bekövetkező változás, akkor ez nem engem terhelő teljesítmény kényszer.
Ami viszont egyéni hatáskör, hogy hogyan lakik bennem a Krisztus beszéde. Ebben lehet egyéni felelősség.
*Testvérek! Ne arra törekedjünk, hogy egymást tömjük meg igékkel, hanem arra, hogy minket töltsön be!
Ehhez hozhatunk ma elhatározást, hogy többet és mélyebben foglalkozunk a Szentírással.
3)Jellemzők felöltése
Egy másik terület, amiben eredményeket ajánl Isten, a jellemzőkben való fejlődést. Ezt a felöltés képével illusztrálja.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne, hogy boltban meg tudnánk venni a könyörületes szívet, a jóságot, alázatot, szelídséget és a türelmet és azt magunkra vennénk. Ez így nem kivitelezhető.
Ehelyett ezek úgy fognak külsőleg is érezhető jellemvonásokként megjelenni, ha Krisztus beszéde teljesen átjár minket. Ezért is kezdtem annak kifejtésével.
*Fontos kérdés egyébként, hogy akarunk-e ezekkel a jellemzőkkel bírni? Mindig, mindenhol és mindenkivel? Azokkal szemben is, akikkel szemben ez nehéz? Ott kell csak igazán. Ilyen helyzetekben derül ki komolyan, hogy ez valóban egy akarást feltételez. Az akarást pedig nagyban elősegíti, ha a Krisztus beszéde lakik bennünk gazdagon.
4)Egymás elviselése és kölcsönös megbocsátás
A szál tovább gördül. A jellemzőknek természetesen hatása is van. Kell, hogy látható legyen.
Elviselés és megbocsátás.
Ki kell fejlődni bennünk az elviselésnek, s ha ez valami miatt nem megy, akkor viszont a megbocsátással kell helyre tenni a dolgokat. Úgy látom, ha el tudjuk viselni egymást, nem kell a megbocsátást gyakorolni. Ha valamiért nem megy az elviselés, akkor a megbocsátással tudunk újra rendezett kapcsolatba lépni.
Belém hasít a kérdés. Elviselhető vagyok én, vagy próbára teszem a környezetemet abban, hogy el kell viselniük? Fontos kérdés.
Azért mert a Biblia azt kéri a gyülekezettől, hogy viseljük el egymást én nem válhatok tudatosan az elviselés próbatételévé. Nem tehetem magam egy tesztelő eszközzé, aki azt méri, kiben milyen erős az elviselés képessége. Nagyon fájna, ha valaha is azt a véleményt kapnám, hogy elviselhetetlen vagyok.
5)A mindent összefogó szeretet
Végül még egy fontos jellemző, ami felölthető. Ez pedig a szeretet. Ez az, ami mindent összefog. Ez nem egy belső összetartó erő, ami a jellemzőket egyben tartja, hanem külső erő, ami a test tagjait, a gyülekezetet összetartja.
Persze belső erőforrás is, mert a szeretet elengedhetetlen, hogy meglegyenek bennünk a feljebb felsorolt jellemzők. Szeretet nélkül nem tudjuk elviselni egymást, vagy megbocsátani, ha kell.
Most itt mégis, mint egy összekötő erő jelenik meg, ahogy a testben az inak, ízületek összetartanak bennünket.
Így használja a levélben Pál egy másik helyen a kifejezést. Igaz, egy negatív kép keretében említi, de érteni fogjuk. Két fordításban is hadd álljon itt:
Kol 2:18-19 (Károli) Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
Kol 2:18-19 Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel.
A testben tehát a legerősebb összetartó erő a szeretet.
Erre is szükségünk van, öltsük hát fel ezt is.
Takács Zoltán igehirdetései 