Ismerjék meg szabadításodat a népek között!

Zsoltárok 67,

1)Bevezetés

Így év elején megfogalmazódnak bennünk vágyak, kérések. Ezeket elmondjuk, megfogalmazzuk Istennek is. Így imádság válik belőle.

Nem tudom, kinek milyen vágyai, kérései vannak az előttünk álló napokra nézve. Milyen vágyak vannak személyes vonatkozásban, családi összefüggésben, munkahelyi nézőpontból, gyülekezeti témában, városunkra nézve, esetleg nemzetünkkel kapcsolatban, végül a világ lakosságára nézve?

Hogy fejeznénk be a mondatot, ami így kezdődik? Bárcsak ebben az évben… Aki gondolja, mondhat vágyakat.

A mai zsoltárunk is egy ilyen ének, ami vágyakat, kéréseket fogalmaz meg. Egy részeltére koncentrálva, illetve ahhoz megérkezve szeretnék az igéről beszélni, ez pedig az, hogy „ismerjék meg szabadításodat a népek között”.

2)Táguló vágyak, kérések

A vágyaink legtöbbször személyes témájúak. Olyan dolgokra vágyunk, ami nekünk jó, ami minket juttat jobb helyzetbe.

Vágyunk ételre, italra, pihenésre, kapcsolatra, sikerekre, örömre. Lehet-e ettől tovább lépni? Formálódhat-e vágy arra, ami nem közvetlenül nekünk jó, hanem másoknak? Igen. Ez egyébként isteni tulajdonság. Vágyni valamire, ami másnak jó. Kívánni, kérni valamit, ami másnak jelent hasznot, áldást.

Jézusban valami ilyesmi működött, amit meg is fogalmazott az utolsó vacsorán a tanítványok között.

Luk 22:14-15 Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett, és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.

Úgy gondolom, hogy ez a vágy nem egy személyes igény csupán, hanem egy közvetett kívánság is. Tudta az Úr, hogy erre az apostoloknak szüksége van.

Olyan jó lehetett az áruló Júdással vacsorázni? Annyira felemelő volt az önfejű Péterrel egy asztalnál ülni? Netán arra vágyott Jézus, hogy a mennyei elsőségre vágyó Zebedeus fivérekkel étkezzen. Inkább vágyott arra, hogy ezen a vacsorán is adhasson, imádkozhasson értük, megmoshassa a lábukat, felkészítse őket a hajnali elfogatására. Jézus nem azért vágyott a közösségre, mert abból várt valami nyereséget, hanem azért, mert tudta, hogy szüksége van erre az apostoloknak. Micsoda magas szintű vágyak ezek!

*Bárcsak lennének ilyen vágyaink is, ami nem magunkra irányul, hanem mások javát keresi, látja maga előtt célként!

Ahogy már említettem, a zsoltár is vágyakat sorakoztat.

Kiindul egy személyes jellegű vágyból, és arra épít egy egyre táguló hatás utáni kívánság megfogalmazását.

Olvassuk végig ezeket! Legyen kegyelmes hozzánk az Úr. Utána pedig a népekre, nemzetekre nézve fogalmaz meg vágyakat, kéréseket.

*Vágyunk arra, hogy mindenhol magasztalják Istent, mindenhol örüljenek Istennek? Jó erre vágyni, mert ez az Úr kegyelmének célba érését bizonyítaná.

Miért kezdi ezt személyes kegyelem utáni vágyakozás megfogalmazásával a zsoltár írója? Mert érezheti, hogy a népekre vonatkozó vágyai teljesülésében van némi szerepe. Nem elég csak vágyakozni arra, hogy bárcsak mindenhol magasztalnák Istent, hanem azért szolgálni is kell Istent.

Valami ilyesmit fogalmaz meg Pál is az alábbi levélrészletben:

2Kor 4:14-15 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem túláradjon, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

A személyes szerep tehát ott kezdődik, hogy átéli Isten kegyelmét. Ezért kéri, hogy legyen kegyelmes hozzájuk az Isten.

Ha mi azt szeretnénk, hogy mindenhol magasztalják Istent, ahhoz nekünk át kell élni Isten kegyelmét.

*Mennyire van a vágyaink, kéréseink között ott, hogy Isten adjon nekünk kegyelmet? Mennyire tartjuk ezt fontosnak abban a tekintetben, hogy ez feltétele annak, hogy mások is tudják magasztalni Istent?

Kegyelemre akkor fogunk vágyni, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy kegyelemre szorulunk. Ki szorul kegyelemre? A bűnös, aki méltó az ítéletre. Megtérésünk után van létjogosultsága ennek? Igen.

Hadd támassza alá ezt az állítást az ige!

1Pét 1:13 Azért felövezve elmétek derekát, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek megjelenésekor.

2Pét 3:17-18 Ti azért, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévelygései magukkal sodorjanak, és a saját erősségetekből kiessetek, hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és örökkön-örökké.

De a gonosz szolga története is ezt mutatja. (Máté 18) Hiába megtörtént, hogy minden adósságát elengedte, mivel ő nem tudta elengedni, újra érvényt nyert az adósság.

A kegyelem nem egy egyszeri és lezárt esemény az életünkben. Míg élünk a kegyelemre van szükségünk.

Aki kegyelmet talált, az tudja, milyen az Úr szabadítása. Aki el tudja mondani, milyen a szabadság, az tud tenni valamit, hogy megismerjék mások is az Úr szabadítását. Nem másban való szabadításra gondolok, mint a bűnből, a halálból, a kárhozatból való szabadulásra.

*Hirdethetjük-e bátran az Úr szabadítását? Ajánlhatjuk-e magabiztosan bárkinek ezt? Teljes meggyőződéssel.

Azt félve hirdetném én, hogy Jézus minden betegségből megszabadít, vagy minden teher alól megszabadít, netán minden elnyomást megszűntet, ami van a világon. A történelem is igazolja, hogy ez nem mindig történik meg.

Az viszont teljesen biztos, hogy aki megvallja bűneit, azt az Úr megbocsátja azokat és ezáltal megszabadít. Ezt bátran hirdethetjük.

Ehhez van egy közvetett nehéz feladatunk. Mégpedig az, hogy megértessük az emberekkel, hogy az életük legnagyobb problémája a bűn, ami miatt Istentől elszakadva élnek. Ez ma egy hatalmas feladat. Ma az emberiség nem akarja belátni, hogy az Istennek való hátat fordítás az oka minden bajnak a világon. Úgy érzem, hogy ezt leginkább azzal tudjuk érzékeltetni, ha a saját szabadulásunkról teszünk bizonyságot. Ha csak ráolvassuk az emberekre a bűnüket, azzal nem fogunk célt érni. Ha viszont megvalljuk, minket hogyan szabadított meg, azzal több hatást tudunk gyakorolni.

Ezt a módszert alkalmazta Pál is:

1Tim 1:15-16 Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy a bűnösöket megmentse, akik között én vagyok az első. De azért könyörült rajtam, hogy Krisztus Jézus bennem mutassa meg legelőbb teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre.

*Vágyom arra, hogy megismerjék a népek, az emberek az Úr szabadítását. Vágyom arra, hogy ennek megtapasztalása által magasztalják Istent a nemzetek. Kérem Istent, hogy folyamatosan adjon kegyelmet nekünk, hogy ezáltal tudjuk bemutatni a szabadulás lehetőségét minden embernek.

Hírdetés