Mindenki meglátja az Isten szabadítását

Lukács 3:1-6

1)Bevezetés

A mai igénk egy nagyszerű célkitűzést is állíthat elénk. Lássa meg minden ember Isten szabadítását.

Ahogy elolvastam a szöveget, ez a mondat emelkedett ki. Ehhez hozzátehetünk egy másik gondolatot, mint kiegészítő éves célt. Ez pedig az, hogy készítsük az Úrnak útját.

2)Szólt az Úr Jánoshoz a pusztában

Hogy lett János a szabadság hirdetője? Hogy vált az Úr útkészítőjévé? Úgy, hogy szólt hozzá az Úr. Hol, milyen körülmények között jött ez a megszólítás és megbízatás? A pusztában.

Nagyon beszédes részlet ez. Nemcsak azt jelzi, hogy azért, mert éppen ott volt, mert amúgy is ott élte az életét. A szólt az Úr a pusztában ara is rámutat, hogy ott tud igazán szólni Isten az emberekhez, a szolgáihoz, vagy a szolga jelöltekhez.

Kérdés, hogy szól-e hozzánk az Úr? Kaptunk-e, kapunk-e küldetést, feladatra megbízást? Van-e most határozott útkészítő munkánk? Ha nincs, akkor az egyik oka az lehet, hogy nincs pusztában töltött idő. Mi lehet ma a pusztában töltött idő? Olyan helyzet, amikor igazán tudunk Istenre figyelni, igazán megadatik annak a lehetősége, hogy meghalljuk Isten szavát.

Olykor el kell menni a pusztába. Meg kell keresni a zavartalan körülményt. Meg kell találni az igazi csendet, ahol az Úrra tudok figyelni. Hogy lehet ezt elérni? Úgy, hogy tudatosan létrehozom. Telefon kikapcsolva, hírforrások leállítva, feladatok félre téve, kedvtelések beszüntetve. Figyelni az Úrra.

Gondolom, sokan azt mondják, ki tudja ezt megtenni? Hát ez a mai világban lehetetlen. Elismerem, nem könnyű. Hatalmas kihívás. Ha belenyugszunk abba, hogy ezt ma nem lehet kivitelezni, akkor azt mondjuk ki Istennek, aki szólni akar hozzánk, hogy ne haragudj, nincs időm arra, hogy kimenjek a pusztába, nincs időm a szavaddal foglalkozni.

Egyébként szerintem nem is olyan nehéz. Van mindenkinek szabadnap. Ha ebből havonta egyet, vagy legalább a felét a pusztának szánunk, már jó. Vagy van olykor van bizonyos értelemben vett holtidő, pihenő idő. Ha ezt kizárólag a Biblia olvasásának és az imádkozásnak szenteljük, és nem telefonos játéknak, vagy a fészbuk görgetésének, akkor máris kicsit kimentünk a pusztába.

*Tedd fel a kérdést! Akarod hallani az Úr személyesen hozzád szóló szavát? Meg akarod tudni, kinek az életében akar használni útkészítőként? Ha él a vágy benned, hogy hallani akarod a szavát, és menteni akarod az elveszetteket, tedd meg, hogy kimész a pusztába, hogy hallhasd őt!

Ahhoz, hogy mindenki meglássa az Isten szabadítását, a megszabadítottaknak az Isten rendelkezésére kell állni. Ez elengedhetetlen.

3)Készítsétek az Úr útját!

Ha megvan a szó, megvan a küldetés Istentől, azután jön a feladat. Készítsétek az Úr útját! Legyetek utak készítői.

Mit is jelent az, hogy utat kell készíteni, mégpedig az Úr útját?

Ebben én a következőt értem. Meg kell találni azt az utat, amin az egyes emberek szívéhez el tudjuk vinni az Úr szabadításának lehetőségét. A halmokat, mint akadályokat el kell hordani, vagy legalábbis segíteni kell az elhordásban. A völgyeket fel kell tölteni, de minimum segíteni kell a feltöltésben. Úgy kell tekinteni az emberekre, akik távol vannak az Úrtól. Az Úr és a közöttük lévő távolságban nincsen út. Tele van akadályokkal, gátakkal. Ezeket kell leépíteni, megszüntetni.

Nem elég azt várni, hogy keressék meg az Urat. Nem helyes azt igényelni, hogy jussanak már el végre a megtérésre. Utat kell készíteni.

Hogyan tudunk útkészítők lenni?

Ismerni kell a célt. Ez azt jelenti, hogy meg kell ismerni a célszemélyt. Addig, míg ezt nem érjük el, nem tudunk utat készíteni. Be kell látni, hogy minden egyes ember útja a megtéréshez egyedi, sajátos. Miért? Mert mindenki máshonnan indul, mindenkinek más akadályai vannak, más halmok és völgyek választják el Istentől. Ezeket kell lebontani. Tehát meg kell ismerni az embert.

Mi kell ehhez? Idő és csend. Idő és figyelem. Azt gondoljuk, hogy mi ismerjük a másikat. A tökéletes emberismerettel csak egy személy rendelkezett ezen a világon, ez pedig Jézus volt.

Ján 2:24-25 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá arra, hogy valaki is bizonyságot tegyen neki az emberről, hiszen magától is tudta, mi van az emberben.

Mi rászorulunk arra, hogy valaki segítsen megismertetni az embert. Mi nem tudjuk, mi van az emberben és miben vannak az emberek. Az élet ma olyan, mint egy nagy farsang. Rengeteg álarcot hordanak az emberek. Ezek is akadályok, ezeket is el kell távolítani.

Tehát kell idő, csend, figyelem. Egy nagyon jó gyakorlati igét kell alkalmazni ahhoz, hogy ez megvalósuljon. „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Oda kell figyelni arra, hogy tudjunk hallgatni, sokat hallgatni és keveset beszélni. Ez az emberek megismerésének a útja. Mindezt indulatmentesen kell tenni. Le kell vetni az előítéleteket és igényt kell tartani a helyes ismeretekre.

*Mindenki gondolja végig, hogy zajlik ez az életében? Van-e valaki, akit szeretne az Úrhoz vezetni? Mennyi időt tölt azzal, hogy meghallgassa, hogy figyeljen rá? Mennyi időt tölt azzal, hogy beszéljen neki? Lehet, hogy ez a szükségeshez képest épp fordított arányban van? Mennyire vagy kíváncsi, hogy mik az akadályok az életében és mennyire vagy odaszánt, hogy azokat el is távolítsd?

Hadd mondjak egy komoly diagnózist. Nagyon sok esetben mi vagyunk az akadályai annak, hogy Jézus elérkezzen az elveszett emberekhez. Nem útkészítők vagyunk, hanem akadály állítók. És tudod, ezt mivel érjük el? Azzal, hogy gyorsan reagálunk, hamar beszélünk. Hallunk egy szót, meghallgatunk egy mondatot és azonnal lecsapunk rá, véleményt mondunk róla, kijavítjuk, korrigáljuk, elemezzük, értelmezzük, helyre rakjuk, stb.

Gondoljuk végig, miért van az, hogy sokakkal csak egyszer találkozunk, egyszer beszélünk, és többször már nem nagyon akar találkozni velünk az illető? Nagy valószínűséggel azért, mert mély nyomokat hagyott benne az első beszélgetés. Sajnos negatív mély nyomokat. Valami ilyesmit. „Hiába akartam elmondani, mi van bennem, nem figyelt. Mindig magához ragadta a szót. Állandóan félbeszakított, hogy elmondja az okosságait. Nem is értette mit mondtam, egészen mást felelt, mint amit én közöltem vele. Nem volt kíváncsi rám, csak azt éreztem, hogy meg akar győzni valamiről.”

Ha valakiben ezt váltjuk ki a beszélgetéseinkben, nem útkészítők vagyunk, hanem akadály állítók.

Ja és egy elengedhetetlen, nélkülözhetetlen kellékről el ne feledkezzünk. Ez a szeretet.

Egy nagy kihívást kaptunk ma. Halljuk meg az Úr szavát! Ehhez menjünk ki a pusztába. A megkapott útmutatással induljunk és készítsük az Úr útját. Ezt a munkát nem gépesíthetjük. Igazi, kemény kubikos munkát kell végezni. Igen, ilyen ma a szívekhez vezető út elkészítése. Nincsenek hozzá gépek. Idő és fáradtság kell hozzá.

Hány megtért hívő ember van itt most a teremben? Felvállalható, hogy az idei évben egy valakit az Úrhoz vezetünk, egy valakinek az életében útkészítők leszünk? Ha igen, akkor induljunk.

Hírdetés