2 Korintus 4:7-15
1)Bevezetés
Ha van valami értékünk, azt miben tároljuk? Általában az érték nagyságához mérten választunk biztonságos tárolást.
A nemzeti bankok az állam aranytartalékát komoly biztonsági követelményeket teljesítő széfekben tárolják.
A sugárzó anyagokat ugyanúgy biztonságos tartályokban szállítják és tárolják.
Van-e értelme értékes dolgokat cserépedénybe tenni? A mi megközelítésünkben ez értelmetlen dolog. Nem tekintjük biztonságosnak.
Isten mégis azt mondja, hogy az Ő értékeit cserépedényekbe helyezi. Mit is jelent ez? Azt, hogy az Ő evangéliumát, Szentlelkét, bölcsességét, erejének megnyilvánulását a törékeny emberi teremtményekben helyezte el.
2)Törékenyek vagyunk
Isten minket törékenynek minősít. Ezt, mint tényt, el kell fogadni.
Nem tudom, ki hogy érzi magát a törékenység tekintetében? Törékenynek érezzük magunkat? Vegyünk egy komoly biztatást: Az nem baj, nem leminősítés, ha törékenyek vagyunk, ha annak érezzük magunkat. A törékenységet el kell fogadni, mint természetes jellemzőt.
Ez nem könnyű, mert több tényező is ez ellen hangol minket.
Például:
A kisfiúk azt kapják egy kisebb sérülésnél, hogy nem szabad sírni, egy fiú nem sír ilyen kis probléma miatt.
Többen maguknak mantrázzák, amikor valami nagyon megviseli őket, hogy nem szabad gyengének látszanom, erősnek kell mutatnom magam.
Ha valaki sírva mondja, a problémáit, terheit, könnyen kapja azt érzéketlen tanácsként, hogy nem szabad sírni, légy erős.
Ha valakinek elege van a folyamatos kritikákból, és ennek hangot ad, akkor azzal próbálják elvenni az élét a helyzetnek, hogy túl érzékenynek minősítik.
Sok példát lehet mondani, ami azt mutatja, hogy a kultúránkban a törékeny nem számít értékesnek. Ezért keménynek, szívósnak, törhetetlennek kell látszani, annak akarunk mutatkozni.
Az a kérdés csak, hogy Isten milyennek lát minket és milyennek akar tekinteni minket? Isten nagyon jól tudja, hogy törékenyek vagyunk és azt akarja, hogy ezt lássuk is be.
Néhány ige hadd bizonyítsa ezt!
Ézs 35:3-4 Erősítsétek a meglankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!
Zsid 12:12-13 Azért a lankadt kezeket és megroggyant térdeket egyenesítsétek ki, és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.
Két hasonló ige. Egyik az ószövetségből, egyik az újszövetségből.
Az ilyeneknél hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ez csak akkor érvényes, amikor erősek vagyunk. Hadd mondjam, hogy az erőnlét az változó. Van, amikor erősítek, mert erős vagyok, van amikor erősítenek, mert ellankadtam, megroggyantam. Ez nem baj.
Ézs 40:30-31 Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Jól ismert ige következzen. Jól esik ezt idézni, de ezt is leggyakrabban úgy hallottam idézni, amikor meg akarták magyarázni, hogy senki nem tökéletes, így bárkivel megtörténhet a fáradás, megtántorodás. Saját jellemzésre ritkán használják, kimondva, hogy lehet, hogy fiatal vagyok, de elfáradtam. Lehet, hogy különb vagyok, de megtántorodtam. Egyébként érezzük mekkora kihívás annak, aki különb másoknál beismerni, hogy megtántorodott? Persze hogy nehéz, mert erre kapunk utalásokat. Te még fiatal vagy, még nem fáradhatsz el. Rád többet bízott az Úr, neked azt viselned kell.
Róm 15:1- Mi, erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedvezzünk. Mindegyikünk tudniillik felebarátjának kedvezzen, annak javára és épülésére.
Jó, ha ösztönözzük magunkat a gyengék erősítésére, hordozására, de ha épp én vagyok gyenge, fogadjam el, hogy a tőlem erősebbet akarja Isten felhasználni arra, hogy erősítsen általa.
Róm 12:15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
Egy rövid ige, de annál mélyebb üzenettel. Vedd észere a sírókat és állj melléjük. Tudd meg, hogy ezzel készíted elő a segítséget, amire akkor lesz szükséged, amikor te fogsz sírni.
Máté 11:28-30 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
És végül a csúcs. Jézus határozottan a törékenyeket, fáradtakat, leterhelteket hívja, akik úgy érzik elegük van mindenből.
*Mikor jártál Jézusnál utoljára ilyen minőségben? Mikor fogadtad a meghívást törékenységedben?
Jézus sokszor nemcsak az ajtó előtt vár, hogy bebocsátást nyerjen, hanem akkor is amikor várja a megfáradtakat és a leterhelteket. Mások fáradtságával, terheivel könnyen szaladunk hozzá, de a miénket, köszönjük, megoldjuk mi.
Vigyázzunk! Ha törékenységünk ellenére eljátsszuk a törhetetlenségünket, akkor végül nem törés következik, hanem robbanás. Az pedig pusztítani fog.
Néhány biztató példa legyen előttünk, akik azután váltak sokak erősítő támaszává, miután elfogadták törékenységüket és annak maradandó nyomait.
Ők jó példa arra, hogy akik az Úrban bíznak erejük megújul, illetve aki törékeny emberként felkeresi Jézust, megerősítést kap és utána mások erősítőjévé tud válni.
3)Nem értjük a törékenységet?
Vannak olyanok is, akik nem értik, mit jelent ez a törékenység. Olyan személyek, akik mindig bírják, midig erősek, mindig energikusak. Nem kétlem, hogy vannak olyanok, akik különös energiával rendelkeznek és nem értik a tőlük gyengébbek küzdelmeit.
Ha hívő emberek körében gondolkodom erről, azt gondolom, hogy azért lehet ilyen érzésük, mert még nem jutottak el a küldetésük lényegéhez.
Pál sem olyankor érezte a törékenységét, amikor örömmel fogadták és hallgatták őt. Olyankor, amikor a felsorolt állapotokat tapasztalta. Szorongattatás, kétségeskedés, üldöztetés, letiprás állapotában tapasztalta, hogy ez embert próbáló, de ilyenkor jött a rendkívüli erő Istentől, ami megerősítette.
Pál és társai naponta a halál révén álltak Jézusért. Ilyen körülmények között tapasztalták a fent felsorolt állapotokat.
Lehet, hogy azért nem jutottunk még el a törékenység tudatára, mert nem vállaltuk Jézusért a halál széléig, szakadékáig való önfeláldozást? Lehet, azért vagyunk magabiztosak az erőnkben, mert túl biztonsági életformát választunk?
Gondoljuk át, mit vállalunk Jézusért! Mit merünk bevállalni?
4)A kincsünk, ami rendíthetetlen
Mi az a kincs, amit Isten nekünk adott és a testünkben hordozzuk, mint egy törékeny cserép tárgyban?
Ez nem más, mit az örök élet reménysége. Az a meggyőződés, amit Pál is leírt. Aki feltámasztotta Jézust, feltámaszt minket is.
Ennek a reménységnek pont azáltal van jelentősége, mert halandók, törékenyek vagyunk. Ha halhatatlan angyal prédikálna nekünk a megváltásról, feltámadásról, örök életről, mennyire bizonyítaná Isten hatalmas erejét? Semennyire.
Takács Zoltán igehirdetései 