Nyugalomnap! Szabad, nem szabad?

Lukács 13:10-17

1)Bevezetés

Az életünknek szükség szerűen keretei, szabályai vannak. Ezek nem akadályok, hanem védelmi rendszerek az életünkben. Lehet, hogy időközönként ezt gátnak, féknek érezzük, mégis be kell látni, hogy elengedhetetlenek. Ugye belátjuk, hogy a gát lehet akadály is, de egy áradáskor védelmet biztosít. Vagy másik képpel élve, milyennek képzeljük el azt az embert, aki gátlástalan? A fékező hatás is bosszantó lehet néha, de milyen fontos, ha ez segít megállni egy ütközés előtt. Ezt is emberi példára alkalmazva beláthatjuk, hogy a féktelenül élő ember nem pozitív viselkedésű egyén.

Vannak olyanok is, akik a gátakat, fékeket túlhangsúlyozzák az életben. Ez jelen van a hitéletben is, azon belül a nyugalomnap tekintetében is. Az ilyen személyek úgy érzik és ezt képviselik, hogy attól eredményesebb, értékesebb a hitéletük, ha ezeket a gátakat, fékeket, korlátozó szabályokat betartják és betartatják. Úgy tekintenek a nyugalom napjára, hogy mit nem szabad és mit kötelező elvégezni.

Ez a téma kerül elő a mai történetünkben is. Erről is szeretnék beszélni, de nem csupán ez lesz a téma.

2)A nyugalomnap lényege

Röviden hadd essen szó erről a kérdésről.

Az egyik legfontosabb tény, hogy a teremtés történetére vezethető vissza. Isten, aki megalkotta a világot, hat nap teremtő munka után a hetediken megpihent. Ő, akinek erre nem volt szüksége, hisz nem fárad el, ereje nem múlik el. Nemcsak megpihent, hanem megáldotta és megszentelte a hetedik napot.

Másik tény, hogy ez nem elvárása Istennek, hanem ajándéka. Olyan lehetőség, ami javunkra válik. Szabad nekünk pihenni vasárnap.

Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy Isten értünk pihent meg és áldotta, szentelte meg a hetedik napot, tudva, hogy erre nagy szükségünk lesz. Nemcsak a pihenésért, hanem a vele történő kapcsolat ápolásáért.

*Tekints így a nyugalomnapra. Ajándék Istentől, amit érdemes elfogadni és megtartani!

A nap lényege nem a láthatóan megtartható szabályok teljesítéséről szól. Nem az a lényege, hogy ezzel igazoljuk, mennyire hívők vagyunk. Az igazi értelme, hogy ezen a napon közelebb kerüljünk Istenhez. Ennek tudatában fontos két figyelmeztető és bátorító ige:

Ézs 58:13-14 Ha megtartóztatod a lábadat szombaton, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, hanem a szombatot gyönyörűségnek hívod, az ÚR szent és dicsőséges napjának, és megszenteled úgy, hogy nem végzed dolgaidat, nem találsz magadnak foglalatosságot, és nem szólsz hamis beszédet, akkor gyönyörűséged lesz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain hordozlak, és Jákóbnak, atyádnak örökségével táplállak. Az ÚR szája szólt!

Ámós 8:5- Azt mondjátok: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? És a szombat, hogy a gabonával kereskedhessünk, hogy kisebbíthessük a vékát, növelhessük az árát, és hamis mérleggel csalhassunk: hogy megvegyük a szegényeket pénzen, a szűkölködőt egy pár saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát? Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sohasem felejtem el semmiféle cselekedetüket!

Olyanoknak szólnak ezek a sorok, akik külsőleg megtartották, de gondolataikban Isten akarata ellen éltek.

*Mi a célod? Megelégszel azzal, hogy formálisan megtartsd a nyugalomnapot, vagy arra kívánod felhasználni, hogy ezáltal is kiteljesedjen benned az Isten akarata? Persze itt is fontos egy másik figyelmeztetés: A szabadság nehogy ürügy legyen a testnek. (Gal 5:13)

3)A nyugalomnap Jézus jelenlétében a szabadulás lehetősége

Sokat segít ez a történet abban, hogy meglássuk, mi történik, történhet egy nyugalom napon, ha Jézus jelenlétében vagyunk. Valójában ezt érdemes keresni minden vasárnap.

Jézus észreveszi a nyomorult embert

Jézus megszólítja a nehéz helyzetben lévőt

Jézus középpontba helyezi a szükségben lévőt

Jézus szabadságot ad a megkötözöttnek

Jézus észrevesz

Ez nem feltétlenül öröm mindenkinek. Sokan vannak, akik elmennek templomba, istentiszteletre, de szeretnének meghúzódni valahol a tömegben. Nem akarnak szem előtt lenni, nem akarnak észrevehetőek lenni, nem akarják, hogy nyíltan foglalkozzanak a bajaikkal. Annyit akarnak, hogy titokban kapjanak valamit, amire szükségük van. (Tudom, vannak olyanok is, akik mindig középpontban szeretnének lenni. Ez egy másik probléma, ezzel most nem foglalkozom. Az ilyeneket is jól látja az Úr.)

Ezt a rejtőzködést hivatott szolgálni több gyakorlat is.

A mindig vidám vasárnapi arc. Ne lássa senki, hogy vannak problémák, nehézségek, küzdelmek, netán bűnök, elrendezésre szoruló kapcsolati viszonyok.

A sietős magatartás. Éppen kezdésre érkező egyén, aki az alkalom végén siet. Ha nincs személyes találkozás, nincsenek kellemetlen kérdések, elkerülhető, hogy észrevegyenek.

A határozott kezdeményező. Ez egy trükkös rejtőzködés. Olyan viselkedés ez, amikor ő kezdeményez, ő teszi fel a kérdéseit, ő közli az észrevételeit nagy határozottsággal, ami szinte bénító mindenkinek. Ezzel ügyesen elkerüli, hogy tőle kérdezzenek, neki mondjanak észrevételeket.

*Hadd mondjam, kedves barátom, testvérem, bármilyen praktikát is vetsz be az ellen, hogy észrevegyék a terhelt életedet, nem tudod elrejteni. Még emberek elől sem, Jézus elől végképp nem. De ez ne zavarjon, inkább adj hálát érte, hogy az, aki igazán tud segíteni, mindig észrevesz téged.

Jézus megszólít

Miután észrevette az Úr a meggörnyedt asszonyt, meg is szólította. Nem csupán megjegyezte magának és majd haza felé mellé szegődik, hogy beszélgessen vele. Ott és akkor megszólítja. Van egyébként létjogosultsága a hétköznapokba kihelyezett beszélgetéseknek, de olykor a vasárnap kezdődik a komoly megszólítás.

Ez ma nem feltétlenül direkt, név szerinti megemlítéssel történik. Inkább úgy, hogy a közösségben ülve olyat hallunk, ami személyesen ránk vonatkozik.

Ezt éltem át valamikor 2005 táján, amikor elmentünk Nagyvarsányba, ahol vendégként szolgált Szenczy Sándor testvér. Egész alkalom alatt a csendben rajzoló, játszó gyerekeim okoztak feszültséget – legalábbis én azt akartam hinni – miközben az ige és az üzenet érintett meg nagyon komolyan. Az Úr elhívó szava szólított meg.

A megszólítottság egyik jele volt, amikor valaki egy istentisztelet után odajött és elmondta, hogy a felsorol példák mindegyike rá vonatkozott. Megköszönte, hogy ez elhangzott, mert megértette, el kell gondolkodni a kérdéseken.

Olyan is megtörtént, amikor valaki napokkal az igehirdetés után írt SMS-t kicsit számonkérő hangvétellel, hogy miért célozgattam rá a szolgálatban.

*A lényeg tehát, hogy Jézus ma is megszólít. Légy érzékeny és figyelj ezekre a megszólító hatásokra!

Jézus a középpontba helyez

Jézus a beteg asszonyt előszólította. Megkérte, hogy jöjjön ki a rejtőzködő, szégyenkező, önmagában küszködő állapotából.

Biztos nagyon nehéz lehetett ez neki. Olyan jól megvolt a háttérben, ahogy már 18 éve megszokta. Ha Jézus hív ki a rejtőző magatartásból, annak nem lehet ellenállni. Ott a félelem, a görcsbe ránduló gyomor, a remegő lábak, az elpiruló arc, de mégis tud engedni az egyén, ha megérzi a szeretetet, a segíteni akarást, ami Jézustól érzékelhető.

*Volt már ilyen kiállásod? Volt már ilyen elő lépésed? Lezajlott már benned ez a harc? Félek kimenni, de vágyok is kimenni.

Aki ilyenkor kilép – nem feltétlenül valóságosan előre megy mindenki szeme láttára – az megengedi Jézusnak, hogy koncentráltan vele foglalkozzon. Felvállalja, hogy nem egy akar lenni a tömegből, hanem az, akit észrevett, megszólított a Megváltó.

Én így mentem előre az igehirdetőhöz 1994. augusztus 24-én Debrecenben. Addig ismeretlen volt ez a belső harc. Vágy és félelem keveredett. Örülök, hogy a megtérés vágya erősebb volt, mint a félelem.

Jézus szabadságot ad

Különös történet ez a maga nemében. Jézus észrevesz egy görnyedt hátú egyént, megszólítja, kihívja és megszabadítja. Nincs kérés az asszony részéről, nincs esedezés a megoldásért, Jézus mégis megteszi. Megszabadítja, mert tudja, hogy erre van szüksége.

Mennyien vannak így, mint ez az asszony! Megtanultak élni a terheikkel, nyomorúságukkal, megkötöző hatásokkal és fel sem merül a kérdés már, hogy lehetséges-e a szabadulás. Mennyien vannak, akik hozzászoktak a bűnök okozta torzult élethez, gondolkodáshoz, viselkedéshez és nem is gondolják, hogy lehet másképp. Hogy jobb lehet másképp.

Igaz, lehetnek olyan hatások az ember életében, amit életünk végéig hordozni kell, de nem minden probléma ilyen. Pál azt a bizonyos tövist, amit kapott, egész életében kénytelen volt hordozni. Kérve a szabadítást, megértette, hogy ez egy szükséges kellék az életében. De nem minden nyomorúság ilyen. Sokból van szabadulás, mert Jézus tud és akar szabadítani. A bűn nyomasztó, lehúzó, kapcsolatokat romboló nyomorúságából biztosan van szabadulás.

Milyen lehetett az az érintés! Mit okozhatott a nehéz folyamat végén, amin végigment az asszony! Biztos vagyok benne, hogy ezt nem adná oda semmiért. Nem egy orvosi diagnosztizáló vizsgálat érintése volt. Nem egy megvető, lenéző éppen csak érintés volt. Nem egy elutasító, eltaszító érintés volt. Egy soha nem tapasztalt, felemelő érintés lehetett az asszony számára.

Amit pedig ezután tapasztalt, az kimondhatatlan. Vége a meghajlító, meggörnyesztő tehernek. Végre újra járhat egyenes derékkal.

*Kedves barátom, testvérem! Görnyedsz valaminek a terhe alatt? Szeretnéd kihúzni magad, de nem megy? Eleged van az öntelt büszke testtartásból is, ami látszólag azt mutatja, egyenes háttal élsz, de belül küszködsz pont a büszkeség terhével? Engedd, hogy Jézus megérintsen!

Hidd el, hogy szabad nyugalomnapon megszabadulni!

Hírdetés