Az újra találkozás öröme

Lukács 24:36-44

1)Bevezetés

Érzelmi kavalkád alakult ki a tanítványokban a feltámadt és közöttük megjelent Jézus által. Ehhez képest a mai ünnepek lapos, egyhangú programocskák.

Megrettentek, féltek, később örültek.

Az asszonyokat remegés és döbbenet fogta el. (Márk 16:8)

Az asszonyok félelemmel és nagy örömmel futottak a tanítványokhoz. (Máté 28:8)

2)A találkozás nem lehet érzelemmentes

Ha ilyen érzelmeket váltott ki Jézus feltámadása, számíthatunk-e arra, hogy belőlünk is érzelmeket fog kiváltani, ha találkozunk a Feltámadottal?

Gondolkodjunk ezeken az érzelmeken!

Megrettentek és féltek

Bennük ez azért történt, mert azt hitték, szellemet láttak.

Ma nem valószínű, hogy valakinek ilyen találkozása lenne Jézussal. Nem gyakori, hogy valakinek a szobájában megjelenik, mint egy megmagyarázhatatlan jelenség. Sőt, azt merem állítani, hogy elég kicsi az esélye, hogy valaki csak úgy találkozzon Jézussal, hogy nem is számít egyáltalán rá, nem várja a találkozást. Ha mégis, lehet, hogy egyáltalán nem veszi észre Őt.

Úgy gondolom, egy váratlan nehéz élethelyzet, egy veszteség, egy törés, egy betegség, egy kudarc élmény, lehet Jézus megjelenése. Viszont, aki soha nem kereste Őt, nem biztos, hogy észreveszi.

Akik olvasnak Bibliát, járnak istentiszteletre, ők már nagyobb eséllyel találkoznak Jézussal.

*A kérdés az, volt-e már olyan szintű találkozásod, hogy megrettentél és félelem járt át a találkozásban? Nekem az első találkozásom ilyen volt. Amikor határozott bizonyságtételt hallottam arról, hogy van menny és pokol, és csak a Jézusban való hittel lehet a mennybe jutni, akkor én, mint istentagadó, megrettentem és félelem fogott el.

Ez később is lehetséges. Játszunk a gondolattal!

Ha éppen pletykálsz valakiről és éppen megjelenne Jézus, milyen érzés töltene el? Vagy ha egy beszélgetésben olyan egyént kritizálsz, aki éppen nincs ott és megjelenne Jézus, mit éreznél. Amikor olyan tevékenységet csinálsz, amit nem tudnál felvállalni őszintén a gyülekezetben, és éppen megjelenne Jézus, mi játszódna le benned? Ha hálásnak kellene lenned, de te csak elégedetlenkedsz és Jézus kérdő tekintetét látnád, mit éreznél? Ha éppen lenne lehetőséged más személlyel törődni, valamit tenni érte, de te önző módon csak magaddal foglalkozol és ilyenkor válladra tenné Jézus a kezét, mit éreznél?

*Hitben járva se gondold soha, hogy a rettegés, a félelem teljesen száműzve lett az életedből. A valamilyen formában megjelenő Jézus, ha rávilágít a benned lévő hibákra, bűnökre, ez az érzés elkerülhetetlen.

Ilyen kívánság nem gyakran hangzik el, de én mégis megfogalmazom, hogy legyen mindenkinek a Jézus tapasztalható jelenlétében félelem és rettegés az elveszett bűnös állapota miatt. Azért merem bátran kimondani, mert tudom, aki ebbe az állapotba eljut, az azonnal fogja hallani Jézus hangját: Ne félj! Békességet adok!

Örömükben még nem mertek hinni

Ez egy furcsa állapot lehetett. Van hitet gátló öröm? Lehet olyan formában, ha valaki valamilyen féktelen, testi vágyakat megcélzó örömhajszolásban él, az így megszerzett öröm akadályozhatja a hitet.

Úgy gondolom, ebben a helyzetben nem erről van szó.

Emlékszem, milyen különös érzés fogott el, amikor a testvérem megvette az első használt Trabantot. Alapvetően szegény család voltunk, így nem nagyon volt elképzelhető, hogy valaha autót tudunk venni. Amikor hazahozta, és én is kipróbálhattam, az átélt öröm közben fogalmazódott meg, hogy el sem hiszem, hogy lehet egy autónk.

Egy másik esetben a nagyobbik fiam megnyilvánulása volt hasonló. Amikor meg tudta venni az első saját laptopját, ami akkor egy komolyabb számítógépnek számított, csak ült és azt mondta örömében, el sem hiszem, hogy nekem ilyen gépem lehet.

Hasonló történt, amikor 2007-ben ott állhattam Kolozsváron a Mátyás szobor előtt és nézhettem. Nem maga a szobor látványa okozta az örömöt, hanem az, hogy ott állhatok azon a fontos történelmi helyszínen. Ott is azt mondtam, hogy nem hiszem el, hogy ide is eljutottam.

Remélem, a példák segítik érteni ezt a különös érzelmi állapotot.

A tanítványok helyzete tehát úgy írható le, hogy annyira örültek az Úr jelenlétének, hogy örömükben el sem hitték, hogy ez valóban megtörténhetett. Lehet, mondták is egymásnak, el sem hiszem, hogy ez valóság lehet, hogy ezt átélhetem.

*Van ennek ma is megvalósuló formája? Megtörténhet, hogy valakit akkora öröm ér a Jézussal való találkozásban, hogy azt kénytelen mondani, el sem hiszem, hogy ez velem is megtörténhet? Természetesen. Ha valaki személyesen, teljesen egyedi módon, úgy, ahogy azt senki más nem élhette még meg, találkozik Jézussal és a kezdeti félelem békességre változik, biztosan érez akkora örömet, amihez az kijelentés társulhat, hogy el sem hiszem, hogy ez velem is megtörténhetett.

Ha valaki a bűnei terhét cipeli, a kilátástalanság állapotában vergődik, a kétségbeesés ragadós mocsarából próbál szabadulni és elfogadja Jézust, akkora öröme lehet, aminek átélése közben kimondja: Ezt el sem hiszem, hogy így meg lehet szabadulni ilyen nehéz terhektől.

*Volt már ilyen nagy örömed? Emlékezz és adj hálát!

*Nem volt még ilyen örömed? Keresd Jézust, hogy jelenlétében átélhesd!

Hírdetés