Örökölhető-e a hit?

2 Timóteus 1:3-5

1)Bevezetés

Anyák napja lévén, köszöntöm én is az édesanyákat.

A cím is jelzi, hogy nem köszöntő jellegű igehirdetést szeretnék mondani.

Ugyanakkor nem akarom egyszavas válasszal elintézni a cím kérdését, bár egyszerűen mondhatnánk, hogy nem, azaz nem örökölhető a hit.

Több van ebben az igében, mint az anyák méltatása – noha méltathatók az anyák a hit továbbadása tekintetében. Több van benne, hogy egy szóval megválaszoljuk és ne gondolkodjunk a hit generációk közötti továbbadásának lehetőségén. Nagyon fontos, hogy ne csak az anyák hitét elemezzük, hanem még inkább az apákét is.

2)Jó cél a hit továbbadása

Aki már hitre jutott, azt szeretné, hogy mások is hinni tudjanak. Ez egy természetes vágy, a Lélek által kapott igyekezet bennünk. De valójában mit kell tennünk, hogy a másokban ébredő hit elősegítői legyünk?

Vajon milyen személyes megnyilvánulás, életgyakorlat segítette Loiszt és Eunikét, hogy Timóteus is hitben élhessen? Mit vehetünk át tőlük?

Bizonyságtétel, nem parancsok

Ha nem családi vonatkozásban gondolkodunk arról, mi kell ahhoz, hogy egy nem hívő hitre jusson, milyen választ adnánk? Bizonyára mindenkiben megvan az ismeret arra, hogy hívővé az ember Isten igéje által és Lelke munkája révén az újjászületésben válhat. Ehhez a hívő ember bizonyságtételére, ige közlésére van szükség.

Róm 10:17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.

A hívő embernek azon kell dolgozni, hogy a hit nélkül élő kibéküljön Istennel.

2Kor 5:19-20 Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel.

Ha gyermekeinket szeretnénk elsegíteni a személyes hit megszerzésére bizonyságot kell tenni. Ami feléjük sokkal nehezebb, mert a nap 24 órájában kapcsolatban vagyunk és sokkal többet látnak belőlünk, mint mások.

Úgy látom, hogy sok szülő nem bizonyságtétellel szeretné hitre vezetni a gyerekeit, hanem csak tanítással, parancsokkal. Utasításokkal és tiltásokkal. Jöhetnek ilyen mondatok:

„A hívő embernek vasárnap imaházba kell menni!”

„A hívő embernek ilyet szabad csinálni!”

A tiltással és parancsokkal irányító szülő valójában nem is a gyermeke hitét szeretné elősegíteni, hanem a saját teljesítményét bizonyítani. „Meg kell mutatni, hogy az én gyerekem példamutató lesz.” Tulajdon képen nem is a gyerek élete, üdvössége a cél, hanem a szülő megfelelési kényszere.

Úgy látom ez nem igazán segíti a hitre jutást. Inkább kell a bizonyságtétel, a meggyőződés átadása. Ez a fenti példák szempontjából inkább ilyen mondatokat szülhetne:

„Én azért megyek vasárnap imaházba, mert megváltott Jézus és hálámat akarom kifejezni, hogy neki szentelem a nyugalomnapot. Örülnék, ha te is eljutnál ide.”

„Nagyon megfontolnak kell lenni, hogy mit cselekszünk. Azt mondja a Biblia, hogy minden szabad, de nem minden használ.”

A Biblia is rámutat, hogy az ilyen „nevelés” zsákutcába jutást eredményezhet.

Ézs 29:13 De így szól az Úr: Mivel e nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanult emberi parancsolat lett,

Számomra meglepő volt, egy felnőtt testvér megnyilvánulása egy beszélgetésben. Előkerült egy ige, ami egy hibás magatartásra mutatott rá. Ezt hallva azt mondta, hogy most már értem, miért kaptam dorgálást, amikor ezt csináltam. De soha nem volt magyarázat mellette, csak tiltás, hogy ilyet nem szabad.

3)Képmutatás nélküli hit

Mi az, ami kulcsfontosságú ebben az igében? Mit kell elengedhetetlen tényezőnek tekinteni, abban a folyamatban, aminek az eredménye, hogy Timóteusban is él a hit? Úgy látom, hogy a képmutatás nélküli jellemző. Ezzel rendelkezett Loisz és Euniké és ez volt felismerhető Timóteusban is.

A képmutatással fertőzött hit, nem segíti a környezetet, benne a gyermekeket a személyes hitre jutásban.

Nagyon nehéz kihívás a képmutatás nélküli hit megélése. A képmutatás egyszerűen fogalmazva ugyanis nem más, mint jónak látszani. Ki szereti beismerni a hibáit, tévedéseit, botlásait, bűneit? Senki. Ezt tanulni kell. Nem vagyunk tökéletesek, így nem tehetünk mást, mint beismerni a hibáinkat. Természetünknél fogva könnyebben leplezzük ezeket a jobbnak látszás igyekezetével. Jobbnak mutatom magam annál, mint amilyen vagyok. Ez olykor a családi közegben nehezen megvalósítható, mert a gyerekek látnak és érzékelnek. Ha ilyenkor kapunk megjegyzéseket, észrevételeket a hit megélése tekintetében és nem valósul meg a képmutatás nélküliségre törekvés, akkor a szülői tekintéllyel próbáljuk elnyomni a kritikát és a lelkiismeret-furdalást. Vagy még a hárító támadás is előkerülhet: „Majd meglátom, te hogy fogod csinálni felnőtt korodban!”

*Hogy látod? Mersz képmutatás nélküli hitet megélni a gyermekeid előtt?

Mi segíthet ehhez?

Van még egy fontos szó az igében, ami választ ad erre. Pál megemlékezett Timóteus könnyeiről, és eszébe jut a képmutatás nélküli hit. Úgy látom ez össze is tartozhat.

Mire utalhat Timóteus könnye? Lehet az elveszettek miatt, vagy a közösségért érzett felelősség miatt.

Viszont az is lehet, hogy Timóteus könnyeivel vállalta a tökéletlenségét, a hibáiról való vallomást, a megfontolatlanságainak beismerését, az őszinte bűnvallásokat. Ez pedig nem leminősítést eredményezett, hanem felértékelést. Bizonyítékul szolgált a képmutatás nélküli hit meglétéről.

4)Összegzés

Szeretnéd-e, hogy gyermekeid őszinte, képmutatás nélküli hitre jussanak?

Örökléssel nem tudod átadni nekik a hitedet.

A tanítás önmagában kevés.

A parancsok, tiltások lehet, hogy ellentétes hatást váltanak ki.

Tégy bizonyságot, vállald fel tökéletlenségeidet, ne szégyelld könnyeidet, hogy bemutasd Isten iránti őszinte ragaszkodásodat!

Hírdetés