Szíven találta őket, amit hallottak

ApCsel 2:14-36

1)Bevezetés

Az ígéretként beteljesülő Lélek kitöltetés azonnal elindította azt a folyamatot, amit Jézus ígéretként hozzá kapcsolt a Szentlélek érkezésének ígéretéhez. Így tehát kettős ígéretet kaptak. Eljön a Szentlélek és tanúk lesztek.

Péter személyében határozott, konkrét tanúskodás valósult meg. Ha valahol jelen van a Szentlélek, ott működni kezd a tanúskodás. Ha tudok hallgatni, csendben maradni, akkor lehet, hogy valami probléma van? Probléma alatt két olyan esetre gondolhatunk, amire a Biblia figyelmeztet a Szentlélekkel kapcsolatban.

Ef 4:30 És meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a megváltás napjára.

1Thess 5:19 A Lelket ki ne oltsátok!

Ha tehát betölt a Lélek, akkor tanúskodunk. Ha tanúskodni akarunk, akkor a Szentlélekre van szükségünk. Nemcsak ahhoz, hogy megszólaljunk, hanem ahhoz is, hogy megfelelően szólaljunk meg. A megfelelőség azért fontos, mert csak a Lélek által indított tanúskodás fog a hallgatókra úgy hatni, hogy szíven találja őket. Ezt a 37. versben olvassuk. Ez már nincs a felolvasott szakaszunkban, de mint eredmény, mint egy lényeges részlet, ez lett a mai szolgálat címe.

2)Vélemények rólunk – a tanúskodás kezdete lehet

Péter tehát a Szentlélek kitöltése után az első, erővel megnyilvánuló tanú lett. Lássuk, mi a tanulsága ennek a beszédnek!

Mivel is kezdi Péter a mondanivalóját? Természetesen megszólítással indul, és utána a Lélek kitöltését követő jelenségek miatt kialakult véleményre való reagálással folytatja. Tulajdonképpen ez a beszédének a bevezető témája. Konkrétan a részegség vádjára reagál elsőként. Pedig volt más megnyilvánulás is. Voltak akik csak kérdezte, hogy mi akar ez lenni. Mások gúnyolódva tették a megjegyzéseiket. Péter erre az utóbbira ad választ.

Hogyan kezdhetett bele Péter a beszédébe? Felháborodva, szikrázó tekintettel, sértett vadként, mert ilyen méltatlan feltételezést fogalmaztak meg róluk az emberek? Én nem gondolom. A mindig heves Péter itt, már a Lélekkel betelve, egy szelíd tanúként szólítja meg az embereket.

Hatalmas tanulsága van ennek. A Lélek által működő bizonyságtételnek lehet a kiinduló pontja az, hogy mi az emberek véleménye rólunk. Mit gondolnak rólam, mint hívő emberről, mit gondolnak rólunk, mint gyülekezetről, mit gondolnak rólunk, mint keresztényekről?

*Testvérek! Elég bátrak, elég erősek vagyunk-e ahhoz a Lélekből erőt nyerve, hogy figyeljünk az emberek véleményére? Tudjuk-e akár konkrétan megkérdezni tőlük, mint gondolnak rólunk? Higgyük el, hogy ez egy komoly bizonyságtétel kezdő eleme lehet!

Az, ahogy reagálunk a minket érő véleményekre, az beszél. Komoly hatást kiváltó helyzet az ilyen.

• Az is beszél, ha kikérjük magunknak a véleményt. (Hogy jössz te ahhoz, hogy engem kritizálj?)
• Az is beszél, ha felháborodottan visszavágunk egy viszont véleménnyel. (Pont te beszélsz, aki …)
• Az is beszél, ha sértődötten elmegyünk.
• Az is beszél, ha tiltakozva győzködjük a másikat, hogy nem jól látja a helyzetet. (Mit tudsz te az életről? Nem tudsz te még semmit, hogy véleményt mondhass rólam.)
• Az is beszél, ha kíváncsian és őszintén visszakérdezünk. (Te ilyennek látsz engem? Miből formáltad ezt a véleményt?)
• Az is beszél, ha megköszönjük, hogy rávilágítottak egy hibánkra.

Ezek közül melyik beszédes megnyilvánulás lesz a Lélek hatékonyságát elősegítő és melyik a Lélek munkáját akadályozó? Az első négy inkább akadály, az utolsó kettő inkább segítség.

A baj az, hogy emberi természetünknél fogva melyik fog reflexszerűen kibuggyanni belőlünk? Hát az elején felsoroltak.

*Testvérek! Nagyon figyeljünk arra, hogyan reagálunk, ha véleményt mondanak rólunk! A viselkedésünk a Krisztusról való tanúskodás első lépése lehet.

Nemrég kaptam egy levelet. Több napig nem válaszoltam, mert nem voltam a válaszhoz szükséges információ birtokában. Mire összeállt a kép, hogy mit is mondhatnék, jött egy újabb levél a küldőtől, amiben megköszönte a megtisztelő válaszokat. Miről árulkodott ez a rövid levél? Hogy meg van a véleménye rólam. Mi a helyes válasz ilyenkor? Én a bocsánatkérést választottam, valamint az érzéseinek elfogadását és a helyzet elmagyarázását.

3)Az Ige, mint megerősítő bizonyíték – a hallgatók helyzetére figyelve

Péter magyarázni kezdi az átélt eseményt. Érdekes, hogy nem azt mondja el, hogy Jézus az utolsó vacsorán is és a mennybe menetele előtt is megígérte a Szentlelket és most az töltetett ki. Sokkal visszább megy és prófécia teljesüléseként magyarázza a helyzetet. Miért? Mert a hallgatóságnak semmit nem mondana, ha Jézusról kezdene beszélni. Mivel azonban zsidó férfiakról van szó, így a számukra alkalmas, értelmezhető részletet mondja.

Vajon erre készült a 10 nap alatt? Vajon lapozgatta a tekercseket és keresgélte, mit is mondjon az első nyilvános beszédében? Biztos nem így történt. Ez is a Lélek munkája. Gyorsan hozzá teszem, hogy ez senkiben ne váltsa ki azt a következtetést, hogy teljesen felesleges a Bibliát olvasni, tanulmányozni, úgyis a Lélek adja majd meg a kijelentést. A Biblia tanulmányozása elengedhetetlen részlete a hívő életnek.

*Egy bizonyságtevő szituációban, egy személyes beszélgetésben, amikor tanúkká válhatunk, milyen igét kell idézni, alkalmazni? Amit annak a személynek, akkor és ott megmutat a Lélek. Ezt arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy nagyon figyeljünk a beszélgető társunkra és közben imádkozzunk, hogy Isten adjon gondolatot, igéket. Ne az történjen, hogy míg a másik egyén beszél, nem is figyelünk, mert azt rakosgatjuk össze magunkban, ha szóhoz jutunk, mit is fogyunk gyorsan mondani. Az ilyen tanúskodás sok erőt igényel, de ezt megkapjuk a Lélektől.

4)A beszéd lényege: Jézus

Elkezdte tehát a szívhez szóló beszédet Péter a véleményre adott válasszal, az Ige igazoló magyarázatával. Nem áll meg ennyinél, pedig a helyzet elmagyarázásához elég lenne. Tovább lép a Jézusról való bizonyságtételre.

Hatalmas üzenet ez is. Nincs tanúskodás a Jézusról való bizonyságtétel nélkül. Mindegy, hogy egy csodás esemény történt, mindegy, hogy egy felkavaró, ámulatba ejtő körülményt éltek át, nem állhat meg addig a beszéd amíg nem mutat a tanúság tevő Jézusra.

Jézus az, akit Isten igazolt erőkkel, csodákkal, jelekkel.

Ő az, aki az Isten elhatározott döntése szerint adatott oda, hogy megöljék.

Ő az, aki nem marad a sírban, hanem feltámadt.

Ő az, aki miután felemeltetett, kitöltötte a megígért Szentlelket.

Ő az, akit Úrrá és Krisztussá tett Isten.