Efézus 5:21-33
1)Bevezetés
Apák napja révén foglalkozunk a mai igékkel. A délelőtti inkább a házasságról, a délutáni jobban az apák és gyerekek kapcsolatáról szól.
Az első apák napját 1910-ben tartották meg az USA-ban. Egy polgárháborús veterán katona lánya kezdeményezte ezt, apja iránti tiszteletből, aki egyedül nevelte fel kilenc gyermekét.1 Harminchárom másik országgal együtt ezt Magyarországon június harmadik vasárnapján tartják. (Már akik megemlékeznek erről.) Több más időpont is ismert az apák napja megtartására.
2)Magától értetődő?
Ha két személy, egy férfi és egy nő házasságot köt új szerepben találják magukat. A nő feleséggé, a férfi férjjé minősül. Később, ha gyermekeik születnek, szülővé válnak. (Mindketten. Nemcsak a nő, aki fizikailag megszüli a gyermeket, gyermekeket.) A nő anya lesz a férfi apa.
A kérdés bennem az, hogy ezek a szerepek magától értetődőek? Természetes folyamatként kialakulnak? Mondhatjuk, hogy ösztönösen mindenki jó feleség és jó férj, majd jó anya és jó apa lesz? Aki őszinte, ki meri mondani, hogy nem. Persze nagy kérdés, hogy mi szerint kell jónak lenni ezekben a szerepekben. Elég olyan „magam módján”, vagy „szerintem” jónak lenni? Vagy esetleg a környezet elvárásainak megfelelve kell ezt elérni? Én úgy gondolom, hogy a jó minősítést egyrészt Istentől kell várni, másrészt attól a személytől, személyektől, akik felé betöltjük a szerepünket. Azaz jó feleség vagy-e a férjed szerint? Jó férj vagy-e a feleséged szerint? Jó anya vagy-e a gyermekeid szerint? Jó apa vagy-e a gyermekeid szerint? Tudom, ebben a megközelítésben is van hiba, mert mindenkiben lehetnek túlzó elvárások, melyek torzítják a minősítést.
A házastársi és szülői szerepeinket tanulni kell. Ki tanít ebben? Természetesen Isten az első tanító, mivel Ő hozta létre ezt az „intézményt”, így Ő tudja, hogy működhet jól. Másrészt az a személy, akivel betöltjük a szerepünket. A férjet tanítja a felesége, a feleséget a férje, a szülőket a gyerekei. Tanítanak a jelzéseikkel, reakcióikkal. Gyorsan hozzáteszem, most nem azt akarom mondani, hogy egy feleség kioktatóan megmondja, milyen a jó férj, vagy egy férj utasítóan meghatározza, milyen a jó feleség. Inkább úgy értem, hogy kölcsönösen figyelnek egymásra és figyelembe veszik a másik érzéseit, szükségleteit, reakcióikat és abból tanulnak. Ami jó hatást váltott ki abban erősödni lehet, ami rossz reakciót eredményezett, abban változni kell.
*Aki elég bátor hozzá, tegye fel a kérdést a házastársának, mi a véleménye róla, mint férjről vagy feleségről. Hallgassa végig türelmesen anélkül, hogy bármit is reagálna. Majd egy nap múlva beszéljék meg az elhangzottakat. Ha valaki kérdést kap, figyeljen arra, hogy előbb a pozitív dolgokat mondja, utána a negatívakat.
3)Engedelmesek legyetek egymásnak!
A házastársaknak szóló tanács ezzel a mondattal indul. Később az engedelmesség a feleségek, konkrét útmutatása lesz, de előzetesen mindkét fél számára indító tanácsként hangzik el. Mit is jelent ez? Egy hozzáállást, egy lelkületet. Rendeljétek alá magatokat egymásnak! Akarjatok egymás felé szolgálni! Vegyétek figyelembe egymás szükségeit! Akarjátok egymás boldogságát elősegíteni! Tartsátok feladatotoknak, hogy hozzájáruljatok a házastársatok harmonikus lelki életéhez!
Valljuk be, hogy könnyebben kialakulnak bennünk elvárások a társunkkal szemben, mint alárendelő hozzáállás! Ezért kell Istentől nyert parancsként tekinteni erre a mondatra.
4)Segítő szempontok
Ahogy már utaltam rá, vannak konkrét tanácsok is a házastársaknak. A feleségek legyenek engedelmesek a férjüknek, a férjek szeressék feleségüket. Van-e szempont, minta, irányító elv ebben a kötelességben? Igen. A feleség úgy engedelmeskedjen a férjének, mint az Úrnak. A férj úgy szeresse a feleségét, ahogy Krisztus szerette az egyházat.
Látjuk, hogy ki áll a középpontban a házastársi szerepek megélésének törekvésében? Jézus Krisztus. Ha Ő az irány, Ő a minta a házassági szerepek betöltésében, jó irányba fog haladni a kapcsolat.
*Tedd fel a kérdést! Ki irányítja a házasságodat? Feleségként igaz-e, hogy úgy igyekszel engedelmeskedni a férjednek, ahogy az Úrnak? Férjként igaz-e, hogy úgy igyekszel szeretni a feleségedet, ahogy Krisztus szerette az egyházat?
Mindig igyekszem kihangsúlyozni, hogy ezek a tanácsok nem elvárások a másik félnek, hanem szempontok az érintetteknek. A férjnek nem azt kell folyton hangoztatni a feleségének, hogy a Biblia azt mondja engedelmeskedj nekem. A férj célja az önfeláldozó szeretet. A feleségnek nem az a dolga, hogy számonkérje a szeretetet, hanem, hogy engedelmességre törekedjen. Úgy hiszem, hogy a ránk vonatkozó célok teljesítésének törekvésével segítjük a társunkat a saját jellemzőjükben való fejlődésben. A feleséget az engedelmességben a férj szeretete segíti, a férjet a szeretet megélésében az engedelmesség.
Ezek megéléséhez be kell látni két szempontot. Én hiszem, hogy a Biblia olyan témákban ad figyelmeztetést a különböző élethelyzetekre, szerepekre nézve, ami nehezebben működik. Az egyik szempont, hogy Isten tanácsa azért hangzik el, hogy segítsen a gyengébb területen fejlődni. A feleségeknek az engedelmességben, a férjeknek a szeretetben. A másik szempont, hogy azért is ezek a meghatározó célok, mert a házastársnak erre van szüksége. A férjek egyik legfontosabb szükséglete a tisztelet, elismerés. Az engedelmességben ezt is teljesítik a feleségek. A feleségek egyik legfontosabb szükséglete az gyengédség, biztonság, beszélgetés. Az irányukba megélt szeretettel ezt is kielégítik a férjek.
5)Összegzés
Jézus Úr, akinek adatott minden hatalom. Mennyire Úr a személyes életedben és a házassági szereped megélésében?
Takács Zoltán igehirdetései 