Életváltozás az újjászületésben

Titusz 3:3-7

1)Bevezetés

Két kérdést tennék fel a mai szolgálat bevezetésében? Mi volt az életed legboldogabb, legjelentőségteljesebb, legmesszebb ható változása az életed eddigi szakaszának? Van-e az életednek olyan változása, amihez a te döntésed is kellett, mégsem te hajtottad végre ezt a változást?

Hiszem, hogy erre a két kérdésre ugyanaz lehet a válasz, mégpedig az újjászületés. Ez lehet az életünk legboldogabb, legjelentőségteljesebb változása és ez az, ami nem megy végbe a döntésünk nélkül, mégsem a mi munkánk eredménye.

Aki átélte az újjászületést, kívánom, hogy legyen mindenkori bizonyságtétele az, hogy ez volt élete legboldogabb fordulata, amiről kész bizonyságot tenni!

A bevezetésből is ki következtethető, hogy ma a hitvallás újabb pontja elevenedik meg az igehirdetésben: az újjászületés.

Pál mindig szívesen emlékezett a megtérésére és amikor erre lehetősége volt, mindig örömmel el is mondta. Ha erre nyílt lehetősége, mindig beszélt arról, milyen volt az élete, hogyan történt meg az újjászületése és bizonyságot tett arról, hogyan változott meg ezáltal az élete.

Most rajta keresztül minket is buzdít arra, hogy idézzük fel a megtérést, hogy az Istent magasztaló bizonyságtétel erősödjön meg bennünk.

2)Miért kell emlékeznünk a megtérésünkre?

Pál különös formában emlékezteti a Kréta szigetén élő gyülekezetet az újjászületésükre. A hatóságok, felsőbb hatalmak iránti engedelmesség és jó tettek szükségességére emlékeztet, valamint arra, hogy senkit ne szóljanak meg, inkább legyenek megértőek és szelídek. Ezt azzal nyomatékosítja, hogy felidézi bennük, milyenek is voltak régen. Ezt nem vádló mutogatással teszi, hanem velük azonosulva, elismerve, hogy az ő életét is ugyanaz jellemezte a megtérés előtt.

Miért kell a szükséges jó magatartásra emlékeztetni őket? Miért kell felidézni az újjászületést és az azelőtti állapotot? Úgy látom, két oka is van ennek az emlékeztetésnek. Egyrészt a feledékenység. Olyan könnyen elfelejtjük, mi a küldetésünk, honnan jöttünk, hogy lettünk Isten gyermekévé, hogyan változott meg az életünk. Másrészt azért, hogy figyelmeztessen a keresztyén élet legfélelmetesebb veszélyére. Ez pedig nem más, mint az önteltség, felfuvalkodás. Sajnos valós, és nagyon ártalmas veszély ez a hívők életében.

Mi áll ennek a hátterében? Miért felejtünk, miért leselkedik ránk a felfuvalkodás veszélye? A kegyelem hatásai miatt. Ez döbbenetes, de így van. Aki kegyelmet kap, megváltozik az élete. Megbánta a bűneit, megszabadult azoktól, egy fordulat következik be. A környezete számára is érezhető változás indul el. Teremni kezd a lélek gyümölcse az életében (Galata 5:22), tehát szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, szelídség, hűség, mértékletesség kezdi jellemezni a megnyilvánulásait. Áldások kísérik a munkáját, átélhet egy gyarapodást, előre jutást. Összességében azt lehet mondani, hogy a még újjá nem született egyénekhez képes több tekintetben is (nem biztos, hogy mindenben) jobb ember lesz. No itt a félelmetes veszély. Azzal, hogy érzékelhető ez a jobb állapot, minőség, könnyen felfuvalkodik az ember. Elfelejti, hogy valamikor ő is épp olyan volt, mint akikhez képest, most jobbnak érzi magát.

*Kedves Testvérem! Mennyire vagy feledékeny? Mennyire emlékszel még arra, milyen voltál megtérésed előtt? Eszedbe jutnak-e a régi életed szégyenteljes bűnei? Nem azért, hogy azok miatt marcangold magadat, csak hogy belásd, nem voltál jobb, mint bárki más a környezetedben. Él-e még benned, mi volt az alapja a változásnak, amit a megtéréssel elkezdve átéltél? Tudatosul-e benned minden nap, hogy mi által váltál jobb, eredményesebb emberré? Meg tudod-e vallani, hogy nem magadtól vagy olyan amilyen, hanem egyedül Isten kegyelméből?

3)Régen és most

Pál nemcsak általánosságban jellemzi a múltat, hanem egész konkrét jellemzést ad a régi életéről. Az is érdekes, hogy ezt többesszámban teszi. Kikre gondol, amikor így fogalmaz?

Van joga Pálnak arra, hogy bárkire nézve kiterjessze a saját régi életének jellemzőit? Vagy nem erről van szó, hanem más szempont érvényesül?

Úgy látom, az emberiség alapvető problémáit sorolja fel, amikor a régi élet jellemzőit említi.

• Esztelenség, azaz torz gondolkodás, hibás szemléletmód.
• Engedetlenség, azaz egy alapvető ellenállás az Isten parancsaival szemben.
• Tévelygés, azaz a helyes út ismerete nélküli bolyongás az életben.
  • Ézs 53:6 Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az ÚR őrá vetette mindnyájunk vétkét.
• Kívánság, élvezetek rabsága, azaz alapvető motiváció mindig az, hogy teljesüljön a kívánság és legyen élvezetes az élet.
• Gonoszság, azaz egy olyan általános jellemző, amiben a célok és motivációk nem mondhatók építőnek, hasznosnak.
• Irigység, azaz egy alapvető elégedetlenség és hálátlanság, amiben kicsúcsosodik az, hogy mások értékeit kívánja az ember.
• Gyűlölet, azaz a szeretet hiánya és emiatt az ellenséges érzés erős megnyilvánulása.

*Milyen voltál régen és most milyen vagy? Talán tiltakozol, hogy ezek nem voltak rád jellemzőek. Az lehetséges, hogy nem egyforma mértékben voltak ezek jelen bennünk, de az biztos, hogy nem voltunk mentesek ezektől. Ha az üdvözítő kegyelem elért, megszabadulhattál ezektől. Viszont figyelni kell, ugyanis ezek a régi tulajdonságok szeretnének visszaköltözni az életedbe. Ha megszemélyesítve akarom mondani, ezek ragaszkodnak hozzád.

A Római levélben nagyon ötletesen fogalmaz Pál, amikor a helyes hozzáállást tanácsolja.

Róm 8:12-13 Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.

A megtérésünkkel, újjászületésünkkel nincs egyszer, s mindenkorra letudva a harc a rosszal. Még Jézusról is azt olvassuk, hogy a szolgálata elején, amikor megkísértette a Sátán, és Jézus visszaverte a támadásait, eltávozott tőle egy időre. (Lukács 4:13)

*Figyeljünk, vigyázzunk testvérek! Nem lettünk tökéletesek, de tökéletességre törekedhetünk. Ehhez érzékelni kell, hol élünk át támadásokat.

4)Megjelent…

Annyira szépen fogalmaz Pál a Jézus Krisztussal való találkozásról. Nem csupán egy eseményként írja le, hanem az Isten különleges viszonyulásának a megjelenéseként. Megjelent az üdvözítő Isten jósága, emberszeretete, irgalma. Ő ezt egy valóságos megjelenésben élte át. (Apcsel 9. rész)

Jézus mennybemenetele óta ez a megjelenés egyéni átélés. Mindenkinek valamilyen személyes formában jelenti ki az üdvözítő Isten a jóságát, szeretetét, irgalmát. Lehet, van most itt olyan személy, aki épp most éli át ezt. Ha így van, ne meneküljön el, ne utasítsa el, inkább fogadja el ezt az üdvözítő kegyelmet.

*Megjelent és jelen van Isten üdvözítő szeretete. Ez egyedüli lehetőség arra, hogy az örök élet részesei legyünk.

Hírdetés