2 Krónika 7:11-22
1)Bevezetés
Ma is a hitvallásunk egy pontja képezi az igehirdetések alapját. Két fogalmat kapcsol egybe ez a pont, a megszentelődést és a megtartást.
A bevezetésben hadd mondjak néhány rövid gondolatot, ami segít értelmezni ezt a két fogalmat!
Megszentelődés. Egy olyan folyamat, ami az ember újjászületésével kezdődik el és élete végéig tart. Ez főként Isten munkája, de elengedhetetlen hozzá az ember elhatározása, akarata, igyekezete is. Eredménye egy erősödő jellem, fokozódó tisztaság (szentség), növekvő odaszánás.
Két igevers alátámasztásul:
Róm 6:19 Testi erőtlenségetek miatt emberi módon szólok: Ahogyan odaadtátok tagjaitokat a tisztátalanság szolgálatára és a hamisságnak a hamisságra, most úgy adjátok oda tagjaitokat az igazság szolgálatának a megszentelődésre.
Róm 6:22 Most pedig, miután megszabadultatok a bűntől, és Isten szolgáivá lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, a vége pedig az örök élet.
Megtartás. Ebben a vonatkozásban Isten azon tevékenységét mutatja, ami által a hívő ember képes a megszentelődés útján haladni, azon kitartani és minden kialakuló lelki harcát megvívni.
Itt is legyenek alátámasztó igék:
1Pét 1:5 akiket Isten ereje őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
1Kor 10:13 Nem emberi erőn felüli kísértés esett rajtatok, mert Isten hű, és ő nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni.
Általában ezt jó tudni ebben a témában.
Ma ezek mellett egy különös történet lesz még előttünk, amiben erről a kérdésről gondolkodhatunk.
2)Isten válasza Salamon imádságára
Ha nem vagyunk elég körültekintőek, úgy tűnhet, hogy ez a történet egy kegyetlen Isten éjjeli megjelenése, amiben nehezen elfogadható kijelentéseket közöl. Olyan, mintha ígéreteket közölne, de azt feltételekhez köti. Ebből a gondolatból is adódott az igehirdetés címe. Ezt kell leszűrni, hogy Isten ígér ugyan, de feltételekhez köti? Bizonyos megközelítésből igaz, de nem tekinthető alapelvnek. Főleg akkor nem, ha azt gondoljuk, hogy a feltételek teljesülése Istenben okoznak változást, és ezáltal teljesül az ígéret. Nem. A változásra az embernek van szüksége. És valójában maga a változás a lényeg, nemcsak maga az ígéret.
Nézzük a részleteket, úgy érthetőbb lesz! Salamon a templom felszentelési eseményen imádkozott. Az imájában ezt fogalmazta meg.
2Krón 6:26-27 Mikor az ég bezárul, és nem lesz eső, mivel vétkeztek ellened, és imádkozni fognak e helyen, és vallást tesznek nevedről, és megtérnek bűneikből, mert megaláztad őket, hallgasd meg őket a mennyből, és légy kegyelmes szolgáidhoz és népedhez, Izráelhez, miután megtanítottad őket az igaz útra, hogy azon járjanak; és adj esőt a földedre, amelyet népednek adtál örökségül.
Salamon mintha egy pesszimista jövőt festene fel. A nép vétkezik Isten ellen. Emiatt lesz szárazság az országukban. Amikor ezen elgondolkodnak és eljönnek a templomba imádkozni és ott megbánják a bűnt és megtérnek, találjanak meghallgatást, kegyelmet Istennél. Ez a kérése. Végül persze hulljon az eső is a földre.
Kinek a változásáról szól ez a folyamat? Isten népének a változásáról. Egyrészt az elfordulásról, a vétekről, majd a felismerésről, a bűnbánatról, a megtérésről.
Isten válaszában tulajdonképpen azt látjuk, hogy erre azt mondja az Úr, rendben, kegyelmes leszek a hozzám jövő emberekkel és megbocsátok nekik.
Pesszimista gondolkodása van Salamonnak? Inkább realista. Reálisan látja, milyen a nép hitbeli fejlődésének az útja. Ezt az újszövetségben élve úgy mondhatnánk, ilyen a hívő ember megszentelődésének folyamata.
Bár Isten az újjászületett embert kegyelmével, hatalmával támogatja, mégis beállhatnak negatív változások. Ezekre a megtérés, helyreállás, bűnbocsánat a megoldás.
*Testvérem! Milyen a hitben járásod? Milyen személyes folyamatokat élsz át? Milyen fejlődést ír le a lelki életed? Bármilyen is legyen, tudd, hogy Isten kész kegyelemmel és irgalommal meghallgatni, ha hozzá jössz. Ez az ígérete.
Nem feltételeket szab, amikor úgy tesz ígéretet, ha hozzám jön, megkeres, megtér, imádkozik hozzám, akkor meghallgatom és megbocsátok neki. Hanem azt közli, hogy addig Isten sem tud irgalmasan cselekedni vele, amíg benne nincs a belátás, a szükség érzet, a rászorultság tudata. Még a szárazságot is ezért adja, hogy egy elgondolkodtató körülménnyel segítse a helyreállást.
3)A templom a helyreállás, a megtérés, a megszentelődés helye
Isten a neki épített első templom felszentelése után felajánlja, hogy ott fel lehet keresni őt és ebből a találkozásból életváltozás jöhet. Isten itt szeretné gyakorolni megbocsátó kegyelmét, életformáló szeretetét.
„Szemem már nyitva van és fülemmel figyelek az imádságra ezen a helyen.” Ez a hozzá érkező ember biztatására adott kijelentés. Nyitott szemmel, figyelő füllel vár ide mindig Isten. Mit lát Ő? Mit hall, ha megszólalunk? Vagy akár, ha meg sem szólalunk? Megtérni vágyó, hitben növekedni akaró, megszentelődésben előrébb jutni szándékozó, odaszánásban tovább lépni igyekvő embereket lát és hall? Ilyeneket vár. Miért? Mert az ilyeneknek tudja adni a legtöbbet.
Isten kegyelemmel elkészített ajándékai, amitől az életünk fejlődik, sok esetben itt maradnak, mert nem megtérő, alázatos, szentségre vágyó szívvel jövünk ide. Itt maradnak, mert csak magamutogató, versengő, öntelt, önelégült, netán kötelességüket letudni akaró személyként érkezünk a házába, megfeledkezve arról, hogy Istennek nyitva a szeme és figyel a fülével.
Isten nem szórakozásból zárja be az eget, hogy ne essen eső. Nem jó kedvéből enged kártevőket a vetésekre. Az észrevétlenül elbizakodott ember ébresztésére szánja ezt. Egy hatásnak, ami alapján felteheti a kérdést: Elrontottam-e valamit, amit Isten előtt el kell rendeznem? Azért figyelmeztet, mert Ő már látja, hogy elromlott a kapcsolat, de az ember még nem vette észre. Abban a hitben ringatja magát, hogy minden rendben. Isten pedig szeretné, hogy helyre álljon a kapcsolat.
*A nyitott szemű és figyelő fülű Isten elé megérkezik a magától elvakult és semmit meg nem halló ember, és úgy megy el, ahogy jött. Semmi nem történik vele, benne az Úr házában. Jó ez így?
Fel tudjuk mérni, mekkora ajándék, micsoda lehetőség az, hogy Isten minden alkalommal, amikor ide jövünk, felajánlja, hogy takarít, renovál, felújít kicsit minket? Ugyanakkor mekkora felelőtlenség ezt figyelmen kívül hagyni?