1 Korintus 6:9-12
1)Bevezetés
Isten terve az elveszett ember megmentése és az örök életre való elvezetése. Ennek a folyamatnak leírására találunk a Bibliában fogalmakat, meghatározásokat. A legjelentősebbek a mai igénkben szerepelnek is. Megmosattatok, megszentelődtetek, megigazultatok.
Ezek nem feltétlenül sorrendben vannak. A teljes írást nézve én úgy látom, hogy van egy megtisztulás, ami eredményezi a megigazulást. Ez a kiinduló pontja a folyamatnak. Igaz, hogy van a megszentelődésnek egy olyan értelmű alkalmazása is, ami az Isten által történő elkülönítést jelenti. Ez is egyszerre történik a megtisztulással és a megigazulással.
Van a megszentelődésnek egy folyamatként értelezhető jelentése is. Ma erről van szó. Arról a változás menetről, ami a megtéréssel kezdődik és a halálunkkor lezárul.
A cím kérdése, hogy történik ez meg? Ha őszinte vagyok, akkor azt mondom, fogalmam sincs róla. Ez az Isten munkájának a csodája. Ahogy az újjászületést sem tudom elmagyarázni, ahogy a megigazulást sem tudom leírni, úgy a megszentelődést sem.
Ha így van, van értelme a kérdéssel foglalkozni? Mindenképpen. Attól, hogy nem tudjuk leírni, megmagyarázni a folyamatot, vannak olyan összetevők, amit mi nekünk kell megtenni, megélni, megengedni Istennek, hogy elvégezze.
Hasonlóságként ki tudja elmagyarázni, hogy mi a biciklizés folyamata? Ki tudja leírni mi az autó haladásának a magyarázata? Esetleg ki tudja levezetni, mitől képes a repülő felemelkedni a magasba? Ezt nagyon kevesen tudják, viszont mennyien átélik a kerékpározás örömét, az autóvezetés szépségét és a repülés izgalmas állapotát. Ehhez meg is teszik a maguk feladatát.
2)Igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát
Egy rövid gondolat ehhez a mondathoz. Látszólag egy erkölcsi jellemzőről szól. Mintha azt állítaná Pál, hogy aki igazságtalanul szokott viselkedni, az nem mehet be Isten országába. Nem egészen erről van szó.
A kifejezés jelentése úgy is értelmezhető, hogy azok a személyek, akik még nem nyilváníttattak igaznak. Tehát még meg nem igazultak. Ez így ugye másképp fest. Akikre Isten még nem tudta rájuk mondani azt a kegyelmi minősítést, hogy igaznak tartalak Fiamért, azok nem örökölhetik Isten országát.
Róm 3:20-23 Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség, Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
Tehát a megszentelődésnek csak a megigazulást követően van értelme.
3)Ne tévelyegjetek!
Nagy kérdés, hogy megigazult közösséghez írja Pál a levelét, vagy hitetlenekhez? A levél eleje választ ad a kérdésre.
1:1-2 azt közli, hogy az Isten gyülekezetének szól, akik Jézusban megszenteltettek, akiket elhívott és saját népévé tett.
Miért fontos ez? Mert a figyelmeztető felszólítás, hogy ne tévelyegjetek, csak olyanokhoz szólhat, akik már ráálltak a mennybe vezető útra és ott kapják a figyelmeztetést arra nézve, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni, rossz útra vinni.
Ez a kis figyelmeztetés felfedi a megszentelődés folyamatának egy apró részletét. Mégpedig azt, hogy ez sajnos nem egy nyílegyenesen, és mindenféle akadálytól mentesen felfelé tartó út, vagy folyamat. Rengeteg veszély fenyegeti az embert és sok eltévelyítő hatás leselkedik rá.
Ez a szó olyan, mint egy visszatérő, veszélyre figyelmeztető tábla a közúton.1 Figyelmeztetnek, hogy az út olyan szakasza következik, ahol valami veszélyes. Ezt nem lehet megszüntetni, így a haladónak kell óvatosnak, figyelmesnek lenni, hogy ne váljon az út kritikussá, tragikussá.
Ez a felszólítás így üzent egykor és üzen most is. Az eltévedés veszélye fennáll, ezt Isten sem kívánja megszüntetni, de figyelmeztet, hogy ne dőljünk be az eltévedést okozó hatásoknak, csábításoknak.
4)Durva veszélyek Korintusban
A figyelmeztetést követő felsorolást nézve durva veszélyek leselkedtek az egykori gyülekezetre. Olyan életviteli, magatartásbeli megnyilvánulások, melyek igen kirívónak tekinthetők. (További felsorolások: Gal 5:19-21, Ef 3:3-5)
Érdemes lenne ezeket a kifejezéseket, veszélyeket részletesen átgondolni. Erre most nincs mód. Enélkül is láthatjuk, hogy komoly ideológiai és magatartásbeli deformációk alakulhattak ki egykor a hitre jutott emberek életében.
És most? Most sincs ez másképp.
Ezek a veszélyek ma is fenyegetnek minket. Ezért kell komolyan venni a figyelmeztetést. Ne tévelyegjetek!
Mit kell ebből meglátni a megszentelődésre nézve? Azt, hogy a megigazulással elindultunk, a megszentelődéssel haladunk, de még nem értünk célba. Az úton az egyik veszély, a megtévesztő hatások.
Azon töprengtem, hogyan lehetne egy szóban összefoglalni azt a lelki, gondolkodásbeli hozzáállást, ami által könnyebben eltévelyíthető lesz valaki? Milyen az az ember, akit valamilyen módon el lehet téríteni a helyes útról? Biztos több kifejezés is megállná a helyét. Én most a könnyelmű jellemzőt emelném ki. Olyan személy, aki meggondolatlan, aki a következményekkel nem törődve, felelőtlenül cselekszik.
5)Ilyenek voltak némelyek, de megmosattak
A figyelmeztetésnek az ad súlyt, hogy emlékeztethet Pál, hogy némelyek ilyenek voltak. Isten kegyelméből azonban megszabadultak. Aki visszatér a régi életéhez, aki enged a tévelygés hatásának, az semmibe veszi azt a kegyelmet, ami megmentette.
6)A fő elv a megszentelődés útján
A szabadság olyan formában való megélése, amiben a hasznosság keresése és a szabadság megőrzése irányítja a döntéseinket. Bár minden szabad, de csak azt teszem meg, ami hasznos a cél felé haladva. Minden szabad, de semmi olyat nem engedek meg magamnak, ami által elveszíthetem a szabadságomat.
Takács Zoltán igehirdetései 