Zsoltár 126,
1)Bevezetés
Az ún. zarándokéneknek nevezett zsoltárok egyike. (120-134. zsoltár) Grádicsok énekének is nevezi a Károli Biblia.
Zarándokoknak, zarándoklatra szánt zsoltárok ezek. Olyan énekek, melyek az elindulást, az utazást és a megérkezést idézik fel. Izráelnek több olyan történelmi emléke is van, amiben ez érvényesült, mármint az utazás. Egyiptomból az ígéret földjére. Babilóniából Jeruzsálembe.
Ezt a zsoltárt a hagyomány épp a fogságból való hazatérés zsoltárának, az arra való emlékezés énekének tartanak.
*Nekünk nincs zarándokénekünk, de nekünk is kell emlékeznünk arra, hogy folyamatosan úton vagyunk. Vagy arra is, hogy mennyiszer kellett elindulni, milyen viszontagságos utakat tettünk meg, és hogyan érkeztünk.
Emellett egyéb tanulságai is vannak a zsoltárnak.
2)A szabadulás boldog emléke
1-3 v.
A hazatérés állapotának érzelmi leírása.
Az Úr volt a sors jobbra fordítója. Ezt senki más nem tudta volna így intézni, ahogy végbement. Királyi rendelet, szabad utazás, sőt még adományok a templom építéséhez.
Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Úgy élhették meg, mint amire azt mondhatták: Ez valóság, nem álmodom?
A szabadulás úgy történt, ahogy arról még álmodni sem mertek.
Szánk megtelt nevetéssel.
Szívből jövő öröm, nevetés jellemezte őket.
Hatalmas dolgot tett velük, velünk az Úr. Egyértelmű volt mindenkinek, elismerték ők is magukról.
A szabadulás, a megtérés egy semmihez nem hasonlítható emlék, élmény. Olyan történés, amit senki más nem tud végezni, csak maga Isten. Olyan átélés, amire joggal mondható, hogy erről még álmodni sem mertem volna. Ilyet a legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni.
*Emlékszel erre? Neked is volt már ilyen átélésed? Hidd el, hogy semmi nem hasonlítható ehhez.
*Isten olyat készített neked is, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem meg sem sejtett. (1 Kor 2:9) Hiszem, hogy ez az evangéliumról, a megtérés semmihez nem hasonlítható csodájáról szól. Arról a titokról, amit csak átéléssel lehet megismerni, elmondani nem lehet.
*Olyan csoda ez, amire a környezeted is azt mondja, hatalmas dolgot tett veled az Úr. (Lehet, hogy ez inkább így hangzik: Mi a csuda van veled? Te eddig nem ilyen voltál.) Aztán te is mondod: Hatalmas dolgot tett velem az Úr.
3)A szabadulás szükségessége
A sors jóra fordulása nemcsak emlék, hanem pillanatnyi szükség is. Most kéri az egykor megszabadító Istent, hogy most is végezze el a munkáját.
Történelmi értelme:
A nép haza térve a kezdeti eufória után szomorú tényekkel szembesült. A városfal és a templom lehangoló képe. Ellenséges indulatok, akadályozó személyek támadása az újjáépítés során. Elkeserítő szituációk a mindennapokban.
A megszabadított népnek munkába kell állni. Ez kihívást jelent.
*A megtérés nemcsak azt jelenti, hogy átéltünk egy nagy örömet és ez kitart a halálunkig. Nagyon hamar jönnek a harcok, nehézségek, támadások, akadályok.
Ilyenkor jönnie kell a kérésnek, ami az emlékből is fakad. Uram, te akkora szabadítást végeztél el bennem, most is tedd ezt meg. Fordítsd újra jóra a sorsomat.
*Megvolt a megtérés nagy öröme? Most mégis olyan lehangolt, szenvedő állapotban vagy? Kérd a szabadítást attól az Úrtól, aki elvégezte a nagy szabadulást az életedben!
*Újabb és újabb szabadulás szükséges az életünkben nemcsak külső tényezőktől, hanem bennünk zajló folyamatok tekintetében. Szabadulás kell a rossz érzésektől, rossz beidegződésektől, bűnöktől, gonosz vágyaktól, stb.
*Nincs már meg benned a megtérés öröme? Kérd újra a szabadítás örömét!
Délvidék kiszáradt folyómedreihez hasonlóan – kéri a szabadulást.
A vádi, azaz az időszakosan, csak esős évszakokban telt folyómedrekről van szó. Ezek néhány perc alatt válnak az áldás hordozóivá. Ilyen változást kér az imádkozó.
*El tudod hinni, hogy Isten ilyen hirtelen, ki nem számítható módon, nem várt fordulatként tudja az érzelmileg kiszáradt életedet felüdíteni?
4)A reményteljes realitások
A kérések utolsó részlete. Könnyezve vetők, ujjongva arassanak. Sírva indulók, ujjongva térjenek vissza.
Mit is taníthat ez nekünk?
- A reménytelennek tűnő helyzetben is van reménység. Van mire nézni, van miben hinni és elindulni, tenni a feladatokat.
Nemrég nyilatkozta valaki a rádióban, ha nem lesz eső a nyár végén, vagy az ősz elején, nem érdemes a földbe szórni a magot.
A hitben élő nem a körülményeket néz csak. Nem a kifogásokat keresi, ahogy ez az igevers is mondja:
Préd 11:4 Aki a szelet figyeli, az nem vet, és aki a sűrű felhőre néz, az nem arat.
*Milyen könnyen kialakul bennünk a reménytelenség, kilátástalanság. Semmi haszna annak, amit csinálunk. Felesleges időpocsékolás minden, amit teszek.
A lelki munkában még inkább igaz lehet ez.
*Biztasson ez az ige és jusson eszünkbe! Aki könnyezve vet, ujjongva arathat.
- A jelen szomorúsága, a reménytelenség sem szabad, hogy megakadályozza a tetteket. A kétségbeesett jelent az ujjongó örömmel a tettre kész hozzáállás köti össze.
Az áldást, az örömöt, az ujjongó megtapasztalást azokra kéri, akik készek elindulni, vetni, feláldozni a magot, amivel még rendelkeznek.
5)Összegzés
- Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Aki egykor megszabadított és jobbra fordította a sorsodat, most is tud segíteni.
Takács Zoltán igehirdetései 