Ünneplés után

Nehémiás 12:43-47

• Utolsó vasárnap, amikor Nehémiás könyvét tanulmányozzuk
  • Nem a kijelölt ige, hanem egy olyan rész, ami megérintett jobban, mint a területek szétosztása.
  • Mit tehet egy gyülekezet, ha túl van egy nehéz, küzdelmes feladaton és végre ünnepelhetik a munkájuk gyümölcsét?

• Messzire elhallatszó öröm a városfal avatásán
  • Az örömről szóló részletek a Bibliából mindig elgondolkodtatnak. Úgy érzem, egy olyan kérdés, amiben fejlődnünk kell.
    • Vannak közösségek, ahol ezt túlzottan érvényesítik, vannak közösségek, ahol nem jut érvényre.
  • Talán nem véletlen, hogy épp ma (09. 24.) olvastam egy ezzel kapcsolatos gondolatot. ¹
    • Péternek a csodálatos halfogás után mutatott magatartására nézve született gondolatok: „Az Úrban való öröm nem olyan magabiztos öröm. Az Úrban örülni, csak félelemmel lehet.”
  • Az ünnep végén nagy áldozatokat mutattak be.
    • Miért kellett minden munka és az ünnep végén nagy áldozatot bemutatni? Talán látják, hogy ez az alkalom nem a vég, hanem a kezdete valaminek. Eddig kényszerűségből kellett dolgozni, hogy helyrehozzák a templomot és a várost, ezentúl pedig lehetőséget tudnak kihasználni, hogy építsék Isten országát.
    • *Közel egy éve elkészült az imaház. Ünnepeltünk. Nem szabad megállni az áldozatokkal, az odaszánás lépéseivel!

• Előremutató lépések
  • Felügyelők állítása az adományok kezelésére – reménység az odaszánás tekintetében. Lesz mire felügyelni.
  • Sokféle adomány – kincsek, felajánlások, első termés, tized
  • Miért történt ez az adakozás?: Mert örültek a júdaiak, hogy szolgálatba álltak a papok
    • Az adakozást soha nem kötelességnek kell felfogni, hanem egy örömteli lehetőségnek. Olyan szolgálatnak, amiben kifejeződik a hála és a bizalom.
  • Egy kis megállás: Essék néhány szó a tizedről és az adakozásokról
    • Eredendő példák: Ábrahám és Jákób. Két olyan személy, akik nem a törvény miatt adták, hanem hálából, és fogadalomként.
      • Ábrahám: 1 Mózes 14:18-20
      • Jákób: 1 Mózes 28:18-22
    • Terjedő vélemény: Az újszövetségi korban nem szabály a tized adománya. Valóban nem?
      • Zsidókhoz írt levél 7. rész.
      • Ahogy Melkisédeknek adta Ábrahám a tizedet, úgy kell nekünk is a Melkisédek rendje szerinti papnak, Jézusnak.
  • A papok és léviták küldetése, szolgálata:
    • Szolgálatba álltak a papok és a léviták.
      • A papok és a segítők.
      • Az énekesek is szolgálatba álltak. Vezetőik voltak.
      • A nép adakozott
      • Megvalósult egy összefogás. Erre van szükség ma is.
    • Istentisztelet rendjére és a tisztaság rendjére ügyeltek a papok és léviták
      • Megtartják magukra nézve elsősorban, de nemcsak magukra nézve.
      • Az istentisztelet nem egyéni elképzelések és igények kielégítésének eseménye.
    • Az ember szolgál Istennek
      • Sokan úgy gondolkodnak, hogy Isten feladata, hogy az embert segítse saját céljainak a megvalósításában. Így tulajdonképpen Istent az ember szolgájává akarják tenni. Isten köteles cselekedni az egészségemért, előre haladásomért.
      • A helyes hozzáállás az, hogy az ember az Isten szolgája. A megtéréssel állok Isten szolgálatába. Az újjászületés teremti meg a lehetőséget, az alkalmasságot arra, hogy szolgálni tudjak Istennek.
      • Nem azért jövök istentiszteletre, olvasok Bibliát és adakozok, hogy ezért Isten a rendelkezésemre álljon. Ezeket azért teszem, mert hálás vagyok ajándékaiért.
      • *Sajnos könnyen kialakul az a hozzáállás, hogy én fizetek, mások szolgáljanak. Ez nem Krisztus-követő gondolkodás és magatartás.
  • Összegzés
    • Mindennek alapja a kegyelem. Ami nem erre épül, az bizonytalan.

1http://trauschliza.mbb.hu/napi-ahitat/?datum=2022-09-24

Hírdetés