János 4:1-9
1)Bevezetés
Mindannyian éltünk át már meglepő helyzetet, volt már meglepődésben részünk. Ne csak az ajándékozási helyzetekre gondoljunk, amikor meglepetésként ér minket a kapott ajándék, hanem olyan szituációkra, amikor egy személy, egy helyzet egy esemény idézett elő ilyen állapotot.
Erről az állapotról következő meghatározást fogalmazza a szótár:
A meglepődés (vagy meglepetés) egy rövid mentális és fiziológiai állapot, amit az állatok és az emberek váratlan esemény következtében tapasztalnak meg.
A meglepődés szorosan kapcsolódik az elképzeléshez, hogy a dolgok egy szabályrendszer szerint történnek. Amikor a valóság szabályai a mindennapi élet megszokott eseményeit befolyásolják, ez meglepetést eredményez. A meglepődés a várakozások és a valóság különbségét jelenti, a feltételezések és a világi események iránti várakozások közötti különbséget és azt, hogy ezek az események kiderülnek számunkra.1
Akkor lepődünk meg tehát, amikor olyan dolgot tapasztalunk, amit nem vártunk, vagy ami nem megszokott nekünk.
Ebben a kérdésben azt vizsgálhatjuk ma, hogy tud-e meglepetést okozni Jézus, s ha igen, milyen formában, milyen területen, milyen céllal teszi ezt.
2)Jézus meglepetést okozó megnyilvánulásai
Ahogy elkezdtem a témával foglalkozni, meglepődtem azon, hogy Jézus tettei szinte csak meglepődést kiváltó helyzeteket teremtettek. Pedig ezen nem kellett volna meglepődnöm, hiszen Jézus, mint Isten és ember egy meglepő jelenség ebben a világban.
Néhány meglepődést okozó élethelyzete:
- 12 évesen meglepődést okozott a tanítómestereknek a gondolataival, kérdéseivel, feleleteivel, de a szüleinek is, hogy épp a templomban találják meg három nap keresés után. (Lukács 2)
- A bemerítkezési szándékával bemerítő Jánost meglepte.
- Zákeust, aki egy fügefa lombjai közé rejtőzve szemlélte a Jerikón átvonuló Jézust.
- Mátét, akit váratlanul megszólított a vámszedő asztalánál, hogy kövess engem.
- Nátánaelt, akinek megmondta, hogy mielőtt hozzá érkezett, látta, hogy a fügefa alatt ült.
- A viharos szél lecsendesítésekor a hajóban küzdőket meglepődésre késztette. Meg is fogalmazták ezt: Ki ez, hogy még a szél is enged neki?
- Kapernaumban meglepetés tokoz a gyógyulásra várakozó tömegnek és még a tanítványoknak is, hogy Jézus otthagyja őket és tovább megy a környező településekre, hogy ott hirdesse Isten országát.
- A kivégzésekor szolgálatot teljesítő százados átélve mindazt, ami történt, csodálkozva mondja ki: Bizony, ez az ember Isten Fia volt.
- Meglepetést okoz a feltámadásával az üres sírral, a találkozásokkal és a hírt terjesztők szavaival.
- De még jóval a mennybemenetele után is képes volt meglepő helyzeteket okozni. Egyik ilyen, amikor megállítja a keresztyéneket üldöző Sault, amikor Damaszkuszba tart bebörtönözni a Krisztust követőket.
Rengeteg példát lehetne még sorolni, amiben azt látjuk, hogy Jézus tette, szavai, személyisége meglepetést okoz. Emögött az van, hogy a várt esemény, vagy legalábbis amire számítanak az emberek, az egészen másképp történik.
*Okozott már neked meglepetést Jézus? Volt már olyan közeli élményed vele, hogy meg tudott mutatni önmagából olyan részlet jellemzőket, vagy végezni olyan dolgot, amit addig nem tudtál és el sem tudtad képzelni?
*Meglepett már maga az evangélium, aminek központi személye Jézus? Az az örömhír, hogy a bűnös életed fizetsége a halál, de létezik Isten kegyelmi ajándéka, ami egy igazi meglepetés, és ez örök életet ad neked?(Róma 6:23)
Ha nem volt még meglepődésed, akkor valami nincs rendben. Akkor minden kiszámítható módon történik, akkor minden az elvárásaidat követi, illetve ezekhez ragaszkodva akarod élni az életedet.
3)Meglepő dolgok Jákob kútjánál
A mai történetünk egy olyan találkozást mutat be, ahol a Jézussal találkozó személy sok meglepő dolgot él át. Olyanokat, ami szokatlan, mert nem igazodik a korábban szerzett tapasztalataihoz, illetve amiből az derül ki, hogy olyan valakivel beszélget, aki mindent tud róla.
Adj innom!
Jézus ezzel a kéréssel szólítja meg a kúthoz délben érkező asszonyt. Maga ez a megszólítás, a kérés teremt számára meglepő helyzetet.
Ahogy közeledett a kúthoz, már láthatta, hogy ül ott valaki. Mivel felismerte, hogy egy zsidó származású férfi, megnyugodhatott, mert tudta, hogy ő nem fog vele szóba elegyedni, ez ugyanis nem volt szokás. Mégsem így történt.
A nő talán összerezzent, amikor meghallotta a kérést. Azon lehet, hogy nem lepődött meg, hogy szomjas lehet ez a vándor, de azon igen, hogy megszegi az íratlan kulturális és származási szabályokat.
Jézus tehát egy egyszerű fizikai szükséglet kielégítésben kér segítséget és ezzel mély meglepődést okoz az asszonyban. Ez önmagában meglepő és döbbenetes. Meddig tud fajulni egy közösségben a kulturális, származási ellentét! Ez felülírja az emberi kapcsolatok természetes megnyilvánulásait.
A mai korunkat nézve az a fájó, hogy hasonlóan megdöbbentő állapotok alakultak ki. A társadalomban sokan vannak olyanok, akik távolságtartóak a keresztyénekkel, a hívőkkel. Ennek több oka is lehet. Többek között azért alakulhatott ki ilyen állapot, mert tőlük általában erkölcsi kioktatást kapnak, a szükséges szeretet és empátia helyett. Vagy olykor azt érzik, hogy felsőbbrendű hozzáállással viszonyulnak másképp gondolkodókhoz.
Az utóbbi időben bátorkodom kérdéseket feltenni olyan személyeknek, akik nem tartoznak szorosan egyházi közösségekhez. Olyan kérdéseket fogalmazok meg, hogy milyennek látják a keresztyéneket, vannak-e elvárásaik velük szemben, kérnének-e segítséget tőlük valamilyen lelki problémában. Döbbenetes, hogy milyen véleményeket fogalmaznak meg. Összességében nem látják a lehetséges segítséget a közösségünkben.
Miért mondom ezeket? Mert ezzel éppen olyan szituáció állt elő, amilyen a samáriai asszony és Jézus között. Kialakult egy fájdalmas távolság a társadalom és a hívő emberek között. Így az embereknek már az meglepő, ha egy hívő személy megszólít valakit, érdeklődik felőle, segítséget kér, vagy ajánl fel. Vagy ha együtt érző hozzáállással hallgatja a panaszait, akkor is a tapasztalatoktól eltérő élményben van része, így meglepődik.
Ebben lehetősé rejlik. Bár nem örvendetes ez az állapot, de ki tudjuk használni. A legegyszerűbb, legőszintébb, legtermészetesebb kérdésekkel meglepetést tudunk okozni az embereknek, ha szeretettel közeledünk feléjük.
*Testvérek! Akarunk-e, merünk-e Jézushoz hasonlóan, kialakult szokásokat áthágva, megmerevedett kulturális és származási hagyományokat félre téve meglepő szeretettel közeledni az emberekhez? Merjük-e felvállalni emberi létünk jellemzőit. Jézus nem titkolta, hogy fáradt és szomjas. Leült és az érkező nőtől vizet kért. Nem lehet, hogy épp azért nem tudunk meglepetést okozó közeledéseket átélni, mert nem vállaljuk fel önmagunkat? Többnek akarunk látszani, mint amik valójában vagyunk?
Hadd jöjjön egy másik megközelítés is ebből a részletből, azaz a Jézus által megfogalmazott megszólításból!
Kért-e már tőled Jézus inni? Vagy legalábbis voltál-e már olyan helyzetben, hogy várta tőled, hogy segíts neki, amikor szomjazik? Először biztosan azt mondjuk, hogy ez lehetetlen. Viszont, ha belegondolunk, hogy miként ábrázolta Jézus azt az eseményt, amikor minden nép elé gyűjtetik és ott számadást fog tartani, akkor már nem is olyan meglepő ez. (Máté 25:31-től) Abban a leírásban Jézus azt közli, hogy aki enni adott, inni adott, meglátogatott valakit, akinek erre szüksége volt, az vele tette meg.
A témában is meglepő, hogy mindkét csoport, akik Jézus előtt álltak meglepetéssel fogadták a minősítést. A jobb oldalt állók azért lepődnek meg az elismerésen, miszerint ők adtak Jézusnak enni és inni, mert ezt nem vették észre, hogy megtették. A bal oldalon állók, meglepődve kérik ki maguknak a negatív minősítést, hogy nem látták soha Jézust, így nem is tudtak enni adni, vagy inni adni. Nem érdekes, hogy akkor, ott mindenki meglepődik.
*A kérdés most csak az, melyik oldalon akarsz meglelődni? A mennyből kirekesztve, az elutasítástól szeretnél meglepődni, vagy a mennyei helyet megkapva és az ahhoz fűződő elismerésen szeretnél meglepődni? Ha a jobb oldalon szeretnél átélni meglepő szavakat, akkor fogadd el a meglepő kegyelmet Jézustól!
Újabb meglepetések
A találkozás, a beszélgetés további meglepetéseket hoz a nő számára. Ezekre csak rövid utalást szeretnék tenni továbbgondolás céljából.
- A nőt meglepi, hogy Jézus képes lenne élő vizet adni, olyat, amitől nem szomjazik meg. Nekünk is meglepő lehet, hogy amikor Jézus kér, akkor előbb utóbb fel is ajánl valami nagyszerű dolgot.
- Meglepő, hogy amikor a nő kér, Jézus látszólag oda nem illő dolgot kér. Hívd ide a férjedet! – mondja neki. Minket is meglephet, ha Jézustól kérünk, várunk valamit, akkor ő komolyan kezd foglalkozni az életünkkel.
- A kibúvó, gyors rövidre záró mondat után (nincs férjem) meglepő módon Jézus feltárja a nő élete múltjának fontos részleteit. Meglepetésként élhetjük át, Jézus mindent tud rólunk és mindennel tisztában van ami velünk, de még azzal is, ami bennünk zajlik.
- Meglepő értetlenséggel élhette át ez a nő, hogy milyen bátran fut a faluba és kezdi az embereknek elmondani, amit átélt. Eddig lehet, bujkálnia kellett az emberek elől, hogy kerülje rosszalló megjegyzéseiket. Ha találkozunk Jézussal és hagyjuk, hogy hatást gyakoroljon ránk, hasonló meglepődést élhetünk át, amikor bátran bizonyságot teszünk.
4)Összegzés
- Nem túlzás azt mondani, hogy Jézus egy meglepő személy. Ő Isten Fia. Mikor fogunk meglepő dolgokat átélni? Ha engedjük, hogy közel jöjjön hozzánk, vagy engedünk a hívásnak és egyre közelebb kerülünk őhozzá.
- Ne féljünk attól, hogy Jézus nemcsak önmagáról akar meglepő dolgokat kijelenteni, hanem velünk kapcsolatban is vannak meglepőnek tűnő információi. Szeretné megmondani, milyennek lát minket.
- Végül legyünk nyitottak a tőle megtanulható természetes kapcsolatteremtésre, hogy az utolsó napon ne a rosszabbik oldalon lepődjünk meg a döntésén és a szavain!
Takács Zoltán igehirdetései 