Jeremiás elhívása

Jeremiás 1:1-10

1)Bevezetés

Egy negyven éves szolgálat kezdetét olvashatjuk. Elhívásnak szoktuk nevezni az ilyen történeteket. A közéletben az ehhez hasonló szituációkat előléptetésnek, kinevezésnek, beiktatásnak, felszentelésnek mondják. Ezekből hiányzik az a mozzanat, ami arra utal, hogy a szolgálati pozíciót a mindenható Isten akaratából foglalja el valaki. A prófétai küldetések – így Jeremiásé is – Isten kiválasztó megszólításával, elhívásával kezdődnek. Ez adja a felhatalmazás különlegességét, erejét az induló és végzendő szolgálatnak.

2)Az elhívás kérdése

Az Istentől induló elhívás egy érdekes folyamat. A Biblia alapján azt mondhatjuk, hogy Isten bárkit elhívhat, akit szolgálatba akar küldeni. Megfigyelhető, hogy az elhívottak nem érzik méltónak magukat a feladatra, ezért tiltakozásba és alkudozásba kezdenek Istennel. Az elhívással egy különleges megbízás állapotába kerül a szolga. Az elhívó Isten képviseletét kell ellátni népe között.

Ezek a szempontok rámutatnak arra, hogy elhívás, küldetés konkrétuma két személy között zajlik le. Más személyek ebből érzékelhetnek valamit, és vagy támogatólag állnak a folyamathoz, vagy tiltakozóan. Gyakran előáll, hogy az elhívás folyamatában küzdő személyt a közeli ismerősei bátorítják, hogy vállald el, ez egy nagyszerű felhatalmazás. De olyan is van, hogy az elhívottat le akarják beszélni a feladatról, mert védeni kívánják az új helyzet következményeitől. „Biztos, hogy ott hagyod a munkahelyedet ezért? Tudod te, mit vállalsz magadra?” – jönnek a kérdések.

Meg kell érteni, hogy az elhívást igazán csak az elhívó érzékeli. Olyan érzelmi hatásokat, belső folyamatokat, amit az elhívó Úr tud az érintett személyben kimunkálni, más nem tapasztalhat.

Nekünk, újszövetségi embereknek az elhívás általános élethelyzet lehet. A régi életből történő megváltás folyamata egy elhívás. A bűn szolgálatából kihív Isten az igazság szolgálatába. Így az elhívás ilyen általánosabbnak mondható helyzetével mindenki találkozhat.

*Tapasztaltad, már Isten elhívó munkáját? Elfogadtad a bűnből az igazság szolgálatára elhívó Úr megszólítását? Elfogadtad az elhívást? Élj aszerint.

Hajlamosak vagyunk az elhívást csak lelkipásztorokra, misszionáriusokra értelmezni, és rajtuk számonkérni bizonyos helyzetekben. Pedig minden megváltott személy Isten elhívott szolgája.

*Még nem élted át az elhívást, ami a új életre hívott téged? Vagy épp mostanában zajlik benned ez a folyamat? Furcsa érzések, gondolatok kavarognak benned, amelyek arra irányítanak, hogy odaszánd magad Istennek? Vedd komolyan ezt a hívást! Fontold meg és dönts minél előbb! Az örök életet érintő kérdés ez.

Hiszem, hogy Istennek van szándéka ma is elhívni szolgálatra személyeket a megváltott gyermekei közül.

Miért küzd ma minden felekezet – most már a mi Egyházunk is – lelkipásztor hiánnyal? Nincs elhívó szándéka Istennek?

Miért van, hogy több, mint húsz gyülekezet van lelkipásztor nélkül, és közel húsz valamikori lelkipásztor van úgynevezett rendelkezési állományban? Tudom, a részleteket ez nem mutatja be, de így átfogóan nézve, valami nincs rendben akár gyülekezeti oldalon, akár elhívottak oldalán.

Egy erősödő folyamatot megfigyelek, ami lehet, hogy hozzájárul ehhez a helyzethez.

  • Az elhívással járó jogokat nem ismeri el és nem fogadja el a közösség, de az elhívással járó kötelezettségeket számon kéri.

    • Példák: Ha egy vezető iránymutatást gyakorol, felülről kapott vezetés alapján döntést hoz, azt megkritizálják. Ha netán megtorpan a szolgálatában – ahogy az utóbbi hónapokban években hallottunk öngyilkos lelkipásztorról és szolgálatból kilépő papról – akkor egyből megkérdőjelezik még az elhívását is.

*Tudjuk-e a helyzetünket úgy megélni, hogy épp fordítva állunk támogatóan az elhívottak felé. Elismerni és elfogadni az elhívással, felhatalmazással járó jogokat, és csak megfontoltan számonkérni a kötelességeket. Mert lehet és kell is számonkérni a kötelességeket, de nem csak ítélkező módon, amikor problémát tapasztalunk. Higgyék el a testvérek, a lelkipásztorok is tisztában vannak a gyengeségeikkel, hiányosságaikkal és küzdenek ezen a területen. Ebben támogatni kell őket – ahogy mindenki mást is – hogy fejlődést érhessenek el.

3)Isten bátorít

Jeremiás is tiltakozik, amikor megérti az elhívását. Két állapotára nézve érvel, hogy ne kelljen elfogadni, elvállalni ezt a feladatot. Fiatalság és beszédbeli gyengeségek.

Világos önismeretről árulkodik a megszólalás. Kérdés, hogy a két jellemző valóban akadály-e abban, hogy elvállalja és végezze a szolgálatot? Isten nem vette észre ezeket és elnézte az elhívást?

Meg lehet valamit tanulni az Isten elhívásával kapcsolatban. Isten nem felkészült, minden területen tökéletes eszközöket hív el, hanem engedelmes szolgákat szólít meg. A felkészítést, tökéletesítést majd ezután fogja végezni.

Kettős üzenete van ennek:

  • Ha elhívást érzel magadban, amit Isten intéz hozzád, ne csak azt nézd, hogy pillanatnyilag mire vagy képes, alkalmas, hanem azt is, hogy Isten meg tud tanítani azokra, amit még nem tudsz. Így a szolgálathoz a tanulási nyitottság kell, nem a mindentudás.

  • Ha Isten így látja jónak, hogy elhív egy hiányosságokkal rendelkező, tökéletlenségeivel küszködő személyt, hogy népe közzé állítsa szolgálatra, akkor a nép emelhet-e kifogást arra nézve, hogy ez egy tapasztalatlan ifjú, aki nem ért semmihez? Nem viselkedhetünk úgy, ahogy a versenyszféra hirdeti meg állásait: fiatal, tapasztalattal rendelkező jelentkezőket várunk. Nem lehet valaki egyszerre fiatal, és tapasztalattal rendelkező.

Hogyan bátorít Isten?

Teljesítsd a parancsot, ne félj tőlük, én veled leszek és megmentelek tőlük.

Az első könnyen érthető. Aki elhívást kap, annak engedelmességre kell elkötelezni magát. Nem igényeket kell kiszolgálni, hanem az elhívó parancsait kell teljesíteni.

*Testvérek! A vezetők nem a gyülekezet parancsait kell, hogy teljesítsék, hanem Isten parancsait, ami a gyülekezet érdekeit szolgálja, hisz a gyülekezet Ura mondta ki azokat. Istennek kell engedelmeskedni, mert Ő kéri számon is őket.

De miért mondja, hogy ne félj, én megmentelek?

Isten is ismeri azt a megmagyarázhatatlan állapotot, ami könnyen kialakulhat Isten elhívott népe körében is. Elhívott tagok, elhívott vezetők olyan könnyen kerülnek egymással szembe és tekintik egymást ellenfélnek, ne adj Isten még ellenségnek is. Ez félelmetes.

Ne félj tőlük!

Lehet félelem azokkal szemben, akik felé szolgál az elhívott? Lehet. Emlékezzünk csak Mózesre, hogy érzett, mikor támadták a pusztában, amikor nem volt vizük?

2Móz 17:4 Mózes pedig így kiáltott az Úrhoz: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek.

Vagy épp Jeremiás is milyen helyzetet élt át elhívása után?

Jer 20:7-10 Rávettél, Uram, engem, és rávétettem, megragadtál engem, és legyőztél! Nevetségessé lettem, naphosszat mindenki engem csúfol. Mert ahányszor csak megszólalok és kiáltozom, így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az ÚR szava mindig csak gyalázatomra és csúfságomra lett nekem. Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem. Mert hallom sokak suttogását, a rettenetet mindenfelől: Jelentsétek föl, és mi is följelentjük! Még azok is, akik barátaim, mindnyájan eltántorodásomra várnak, és azt mondják: Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta.

A barátként kezelt személyek is a botlást várják, mert bosszút akarnak állni, meg akarják fogni őt.

Borzasztó állapot az, amikor az elhívott szolgának azoktól kell félni, akik felé szolgál. Ez olyan, mikor a nyájban van egy, vagy néhány öklelős kos. Ők is élvezik a pásztor szolgálatait, a legelőt, a vizet, a gondoskodást, mégis az van bennük, hogy amikor meglátják, szarvukkal törnek felé.

Sajnos, valós állapot a félelem. Van, akik könnyen leküzdik, mert olyan a természetük, de van, akiben hatalmas feszültséget kelt.

*Testvérek! Ne legyünk egymásban félelmet keltő személyek! Akár vezető és vezetett viszonyban, akár bármilyen vonatkozásban.

Szádba adom igémet, … hogy…

Ez nem egyedülálló biztatás Istentől. Ő az igéjével vértezi fel a szolgákat. Ennek fényében visszatérve az előző témához, ha valaki támadja az Isten igéjét képviselő szolgát, valójában kit támad? Igen, az igét, amit közvetít.

Mire kell használni az Igét?

A feladatmeghatározás félelmetes. Hat feladatmegnevezésből négy azt szolgálja, hogy a meglévő rossz dolgokat kell megszüntetni. A másik kettő irányulhat arra, hogy a megtisztított terepen építés, ültetés történhessen.

Mit üzen Isten?

Lehet ez a tanács egy komoly rávilágító tényközlés is az életünkre nézve? Ha ránk néz Isten, mit lát? Egy olyan személyekből álló közösséget, ahol építeni, ültetni akar, de sok olyan akadály van, amit el kell távolítani? De ő nem meghátrál, hanem hozzáfog. Csakhogy tudja, előbb tisztogatni kell. Megengedjük Istennek, hogy bennünk irtson, gyomláljon, pusztítson és romboljon le minden akadályozó helyzetet, hogy eredményesebben tudjon ültetni és építeni?

Tudom, hogy félelmetes és fájdalmas lehet, amikor egyénileg és közösségileg ezzel szembesülünk. Isten el akar távolítani dolgokat az életünkből, amiről mi azt gondoljuk, hogy hasznos, építő jellemző. Ő pedig azt állítja, hogy ez akadály a további növekedésedben, így nem tud építkezni.

*Mit teszel, ha az Úr azért küld eszközöket az életedbe, hogy ezt a kettős munkát elvégezze? Be tudod látni, hogy ez neked és a gyülekezetednek is fontos?

4)Összegzés

  • Isten ma is hív. Ne utasítsd el sem az életre történő hívását, a megtérés lehetőségét, sem a szolgálatra történő hívását.

  • Tanuljuk meg, hogy a közösségből elhívottakat nem ellenféllé akarja tenni Isten, hanem eszközzé, hogy fejlődést tudjon véghez vinni.

Aki vérével vásárolt meg minket

Jelenések 5

1)Bevezetés

Régebbi időkben az emberek ha készítettek valamit, azt saját maguknak készítették. Ma, a piacgazdaság idejében legtöbbször a készült termékek a piacra készülnek, azért hogy valaki megvegye és használja. Sokan állítanak elő így terméket és vásárolnak mások által létrehozott árukat. Valaki egyszer azt mondta erre a piacgazdaságra, hogy egész életemben kacatokat gyártok, hogy az így kapott fizetésből mások által készített kacatot megvásároljam.

Ma tehát már természetes, hogy amit valaki gyárt, azt nem magának állítja elő. Van valaki, aki nem így áll azokhoz, amiket létrehozott. Isten, minden élő alkotója, teremtője nem azért hoz létre életeket, hogy az másé legyen. Isten azt szeretné, hogy minden élő az ő valós tulajdonaként éljen. Ezért mindent meg is tesz, hogy az ember, az ő alkotása az övé legyen. Olvasás folytatása

A szent életről

1 Péter 1:13-25

1)Bevezetés

A hét igéi egy fontos kérdést járnak körül. Miért oly drága Krisztus vére? A mai igénk egy részlete is erre ad választ. Most én nem csupán ezzel a részlettel szeretnék foglalkozni, hanem az egész szakasszal, ami a szent életre nézve ad útmutatást. Olvasás folytatása

Jézus katonája

2 Timóteus 2:1-7

  • Többféleképpen jelképezzük a hívő életet, a hívő embert. Egyik ilyen a katona.

  • Beálltál-e már Jézus seregébe? Megkaptad-e már a behívódat? Ennek teljesítésében te magad dönthetsz. Nem fog a rendőrség erővel bevinni. Ha még nem csatlakoztál, ne halogasd ezt a döntést!

    • Vedd megtiszteltetésnek ezt a behívót! A feltétele Jézus halála és feltámadása volt. Csak úgy nem léphetnél be ebbe a seregbe. Nem vagy méltó a csatlakozásra.

Olvasás folytatása

Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

1 Korintus 9:24-27

1)Bevezetés

Hadd legyen az üzenet bevezetője egy vers. Füle Lajos, Futás című verse.

Füle Lajos: Futás

1. Fut a gyermek a labda után

leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió anyai kétségen át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

fut a gyermek a labda után…

Olvasás folytatása