Nagyobbakat is cselekszik majd

János 5:19-23

1)Bevezetés

Mindennek rendelt ideje van, olvashatjuk a Prédikátor könyvében. (Prédikátor 3.) Salamon több dolgot is felsorol példának erre az általános megállapításra. A végén azt említi, hogy ideje van a hallgatásnak és ideje van a szólásnak.

Ez jutott eszembe, amikor ezen az igeszakaszon gondolkodtam. Jézus itt egy mélyreható tartalmas beszédet mond az Őt számonkérő, vádló embereknek, viszont amikor az elfogatása után kihallgatják, alig mond valamit. Jézus felismerte mikor kell beszélni, akár védő beszédet is mondani magával kapcsolatban, és mikor nincs erre szükség.

2)Jézust erősen támadják

A mai igénk, nem tűnik olyan felemelőnek, mit az eddigiek. A lényegét úgy tudom összefoglalni, hogy Jézus komoly támadás célpontjává vált. Ezt az váltotta ki, hogy meggyógyított egy embert, aki 38 éve kiszolgáltatottan feküdt betegségében és ez történetesen a nyugalom napján ment végbe. Ezt még csak tetézte, hogy amikor üldözni kezdték emiatt a zsidók, Jézus azzal válaszolt, hogy az Atya is munkálkodik, így neki is kell munkálkodnia. Ezzel csak tetézte a bajt a vezetők szemében. Nem elég, hogy megtörte a nyugalomnapot, de még Istent is Atyjának nevezte.

Mi okozta ezt a konfliktust? Az, hogy a zsidók kialakítottak a törvényből kiindulva egy aprólékos szabályrendszert, aminek megtartásával igyekezték megélni a hitüket. Jézus, aki egy mindenkit lenyűgöző tanítóként jelent meg – ezt főleg a támadó zsidók szempontjából fogalmazom így – nem követi ezt a szabályrendszert, nem illeszkedik bele a kialakított szokásokba.

Már ennek a körülménynek is van egy elgondolkodtató hatása. Mi most rosszallóan nézünk a zsidókra, akik így viselkedtek Jézussal szemben. Ugyanakkor fontos kérdés, hogy ma hogy reagálunk arra, ha valaki a fontosnak vélt szabályokat, kialakított gyakorlatokat megszegi? Ha bennünk is ellenállás születik, mi is kritikát fogalmazunk meg, nagy a valószínűsége, hogy Jézus korában mi is azok között lettünk volna, akik üldözőbe vették Jézust. Így ránk is igaz lehet ez a karikatúra:

*Kedves testvérem! Mennyire nyer teret Jézus munkája az életedben? Mennyire tudod elfogadni, ha valamit másképp akar végezni, mint ahogy azt addig megszoktad? Tudom ez egy nehéz kérdés, mert a megszokott dolgok, a kiszámítható folyamatok adnak nekünk biztonságot és ehhez mi ragaszkodunk. Akik vizsgálják az emberi viselkedést, azt figyelték meg, hogy még akkor is képes az ember ragaszkodni a megszokottság kiszámíthatóságához, ha az rossz körülményt teremt az életében. Azt mondják sokan, hogy a biztos rossz jobb, mint a bizonytalan változás.

3)Jézus magyarázata

Hogyan próbálja Jézus megoldani a helyzetet? Úgy, hogy elmagyarázza az Atyától való függőségét. Azt a függőséget, hogy ő nem saját elképzeléseit hajtja végre, hanem azt teszi, amit Isten is végez.

Ezzel tulajdonképpen megoszt velük egy dilemmát is, bár ezt nem mondja ki. Ezt én így fogalmaznám: Mit kell inkább teljesíteni, az Isten munkáját, terveit, vagy az emberi hagyományokat? Talán jó lett volna, ha konkrétan is megfogalmazza ezt a gondolatot Jézus, hogy segítse a zsidók jobb hozzáállását. Ahogy ezt végiggondoltam, és továbbolvastam a történetet, megláttam, hogy Jézus rámutatott erre a dilemmára. A 31. verstől kezdődő szakasz szinte teljes egészében ezt mutatja, de a vége nagyon sokat mondó.

Ján 5:43-47 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni, amikor egymástól vesztek dicsőséget, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől van? De ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?

Nekünk nincs arra szükségünk, hogy elhiggyük Jézus szoros kapcsolatát, ami az Atya és közte fennáll. Mi tudjuk, hogy az Ő akaratának végrehajtásáért jött.

Így most maga Jézus példája lehet tanulság előttünk. Fel kell tenni a kérdést magunknak, mennyire alakult már ki bennünk a függőség Istennel, Jézussal szemben? Mennyire igaz ránk, hogy azt a dicsőséget keressük, ami az Atyánál van? Nagyon komoly kérdések ezek.

Ebben a gondolatban is mondhatjuk, hogy ránk már nem leselkedik ez a veszély, mert mi már Krisztusban születtünk újjá, Krisztust követi az életünk. Mi biztos nem kerülünk ilyen ellentmondásba. Erre a megközelítésre hadd hozzam elő Pál és a Galáciai gyülekezet példáját. Hatalmas örömmel fogadta ez a gyülekezet Pál apostolt. Később mégis szembe találta magát komoly kérdésekkel, amit ő így próbált értelmezni:

Gal 1:10 Mert most embereknek engedek vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Mert ha még embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.

Milyen nehéz harca lehetett Pálnak. Tudta, hogy Krisztusnak kell engedni, de ez az engedelmesség nehéz helyzeteket teremt közte és a gyülekezet között. Hasonlót élt át Jézus is. Az Atyának a tetteit követte, azt hajtotta végre és emiatt került konfliktusba a zsidó vezetőkkel.

*Testvéreim! Ha néhány évtizeddel Krisztus halála után kialakulhat ilyen helyzet, ma mennyire van ennek esélye? Eléggé biztos. Nagyon komolyan kell keresni, mi az Isten akarata, hogy ne a mi saját elképzeléseink teremtsenek vitás helyzeteket.

Nagyobb feladatokat is fog rábízni

Jézus nemcsak megmagyarázza az eddigieket, hanem jelzi, hogy ezután még komolyabb helyzetekbe is kerülhetnek a vádló zsidó vezetők amiatt, hogy az Atya még nagyobb feladatokat is fog Jézusra bízni. Miért teszi ezt? Hogy akik látják, csodálkozzanak. Aki csodálattal tekint Jézusra, abban elindul valami.

Történtek nagyobb dolgok? Igen. Jézus Isten akaratából feltámasztotta a négy napja halott Lázárt. Ez hatalmas csoda. Félelmetesnek ható tanítást mondott arról, hogy az ő teste étel és a vére ital. Isten hatalmával egy több mint ötezer emberből álló csoportnak adott ételt.

A legnagyobb, amit rábízott Isten Jézusra, az a bárányként való áldozati halál. Jogosnak tűnő kérdés lehet itt, hogy ebben mi a feladat, mi a munka? Ez a szeretet munkája. Jézus elmondta, hogy a halála nem a gonoszság hatalmának győzelme, hanem a szeretet hatalmának a megnyilatkozása.

Ján 10:17-19 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól. E beszéd miatt újra meghasonlás támadt a zsidók között.

*Mi a legnagyobb feladat, amit Jézus már érted elvégezhetett? Gyógyítás csodája? Gondoskodás csodája? Magával ragadó tanítás? Végrehajthatta már benned a legnagyobbat, azt, hogy újjáteremtsen?

*Egy másik kérdés is felmerül bennem. Krisztust követve nyitott vagy-e arra, hogy Isten nagyobb feladatokat is bízzon rád?

4)Összegzés

• Hogyan munkálkodik ma Jézus? Mit tehet, mire van hatalma és mire van megbízatása az Atyától? Amit Jézus tesz, azt mi hogy fogadjuk? Elismeréssel és nyitottsággal, vagy elutasítással és kritikával?
• Jézus függött az Atyától. Mindenben az akaratát hajtotta végre. Ez mennyire teljesül a mi életünkben?
• Érzed-e magadban a Krisztus követésből fakadó küzdelmet? Kinek kell inkább engedni? Azzal együtt felteszem a kérdést, hogy tudom, ennek nagy kockázata van. Könnyen kialakulhat az ugyanis, hogy Isten akaratának tulajdonítjuk a magunk elképzelését. Ezt akár többen is megtehetik, így komoly viták alakulhatnak ki a gyülekezetben.
• Jézusra hatalmas feladatokat bízott az Atya. Ő mindent végrehajtott. Kívánom, hogy Jézus ne csak körülöttünk végezzen munkát, hanem bennünk is!

Hírdetés