Lukács 12:33-34
1)Bevezetés
Mennyire vesszük komolyan az Igét? Milyen mértékben számít iránymutatásnak az életünkben? Elfogadjuk-e, hogy cselekedeteket meghatározó vezetés is? Ha előzmények nélkül teszem fel ezt a kérdést hívő közösségben, akkor határozott igen a válasz. Ha előtte elhangzik valamilyen konkrét bibliai rész, akkor lehet, hogy viszonylagos lesz a hozzáállás.
Ha azt halljuk, hogy „intsétek egymást minden nap” (Zsidók 3:13) akkor azt mondjuk, igen, ezt így kell csinálni. Ha azt halljuk, hogy „add el a vagyonodat”, akkor lehet az a válaszunk, hogy ezt nem konkrétan kell érteni.
Mit kezdjünk Jézus szavaival, ami ma vannak előttünk? Holnap adjunk fel hirdetéseket a felgyűlt értékeink eladására? Vagy csak elméleti ismeretekkel térjünk haza? Azaz komolyan vesszük az Igét, vagy relatív igazságként kezeljük?
2)A témát megközelítő kérdések
Adni jó, és ezt gyakran tesszük is
Az Ukrajnában kialakult helyzet komolyan megmozdította az embereket. Március 10-ig az állami gyűjtésbe 610 milliós felajánlás érkezett. Azt nem tudom, hogy a segélyszervezeteken keresztül milyen összeg folyt be. Az biztos, hogy igazolódni látszik, hogy az emberek szívesen adnak, ha valaki bajba került.
Vannak tehát esetek, helyzetek, amikor gondolkodás nélkül segítünk anyagi téren is, ha valaki bajba került. Azt viszont lehet, túlzásnak tartjuk, hogy adjuk el a vagyonunkat és osszuk szét a szegényeknek.
Hogy lehet egészséges álláspontot kialakítani, működő gyakorlatot megvalósítani a szegényeknek történő adakozásban? Ez a valódi kérdés, hogy ne csak kampányszerű legyen a rászorulók segítése, hanem egy folyamatos szolgálat az életünkben?
Az alamizsna osztás a tökéletesség, valamint a Jézus követés egy lépése
Hasonló gondolatokat (add el vagyonodat) Jézus egy konkrét esetben is mondott. Megkereste őt egy személy, akit úgy emlegetünk, hogy gazdag ifjú. Az volt a kérdése Jézus felé, hogy mit kell tennie, hogy örök élete legyen. Az első válasza az volt Jézusnak feléje, hogy tartsa meg a parancsolatokat. Erre azt mondta, hogy ezt gyerekkorától teljesíti. Mégis tovább megy és azt kérdezi, hogy milyen fogyatkozás van még bennem? A következő feleletet kapta:
Máté 19:21 Jézus így válaszolt: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonodat, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem.
Komoly felelet ez Jézustól. Ne felejtsük, hogy egy Istent félő, parancsolatokat megtartó, örök életet kereső személyhez szól a tanács. Ez a személy nincs megelégedve önmagával, hiába gyerekkorától teljesíti a parancsokat. Érzi, hogy van fogyatkozása. Mit értsünk ez alatt?
Jézus útba igazítást ad arra nézve, hogy mi kell ahhoz, hogy tökéletes legyen. Ha tökéletes akarsz lenni, kövess engem. Ehhez pedig add el amid van és oszd szét a szegényeknek. Nem maga az alamizsna osztás a tökéletesség kulcsa, hanem az a Jézus követéssel válik a tökéletesség felé haladás lépésévé.
A vagyon eladása és szétosztása azért kell, mert a vagyon később akadályt képezhet a követésben. Talán furcsa ez a megállapítás, de fogadjuk el, hogy nagy igazság van benne.
Lukács 14:12- 19 Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem!
A mentegetőzés, a meghívás elutasítása azért történt, mert vettek valamit, mert gyarapodtak, mert csak arra tudtak figyelni. A föld, az ökrök nagyobb értéket képeztek a szemükben, mint az meghívás a vacsorára.
Bármennyire is nehéz, el kell fogadni, hogy a Biblia tanítása szerint a vagyon, akadály lehet az Isten országában való előre haladásban. Nem magától értetődő előny a gazdagság, hanem hátráltató tényező is lehet.
Ezt támasztja alá Pál írása is:
1Tim 6:6-9 De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek csak pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak.
A jeruzsálemi első gyülekezet viselkedése
A Jeruzsálemben megalakult első gyülekezetben is egy sajátos hozzáállást figyelhetünk meg.
Apcs 4:32-35 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint.
Akkor, ott természetes volt az, hogy akinek volt többje, az eladta és szétosztották a szegényebbeknek.
3)Gyűjtsetek kincseket a mennyben!
Jézus szemléletmód váltás szeretne elérni. A gyűjtés egy olyan magatartás amivel az ember a biztonságot akarja megteremteni magának. Persze egy idő után már kényelmet és luxust is szolgál célként, de alapvetően innen indul ki.
Jézus azt akarja tudomásunkra hozni, hogy azzal, ha végtelenségig fokozzuk az anyagi jellegű gyűjtéseinket, nem tudunk igazi biztonságot teremteni magunknak. Az összegyűjtött értékek, kincsek egy pillanat alatt válhatnak értéktelenné. Az ukrajnai helyzetet látva, vagy amit mi tapasztalunk ebből, könnyen belátható, hogy mennyire igaz ez. A menekülők nem tudták magukkal hozni a házukat. Sokak nem tudták kivenni a bankból a pénzüket. Hiába van pénzünk, ha nem tudunk belőle tankolni az autóba.
Be kell látni, hogy az összegyűjtött kincsek, vagyon nem fogja a biztonságunkat garantálni. Nemcsak azért mert a tolvaj ellopja, vagy a rozsda és a moly tönkreteszi, hanem azért is, mert a gazdasági események miatt elértéktelenedik.
Két kérdés merül fel.
Hogyan érdemes akkor bánni az anyagiakkal?
Lehet-e igazán maradandó értékeket gyűjteni?
A két kérdés együttes válaszával kapunk megnyugtató feleletet. Ha a földi értékeket Isten tanácsa szerint használjuk fel, akkor maradandó értékeket tudunk gyűjteni magunknak.
Ha a pénzt, tulajdonunkban lévő értékeket, tárgyakat úgy használjuk, hogy azok eszközök arra, hogy szolgáljunk vele Istennek, aminek egyik területe, hogy a szegényebb embereket támogassuk belőle, akkor maradandó értékeket teremtünk. Ezt lehet, hogy mi nem bírjuk megérteni, de Isten szempontjaiban így működik.
Ez a logikát támasztja alá a hamis sáfár története is. (Lukács 16:1-12) Emellett a végső ítélet képe is erre utaló összefüggéseket mutat. (Máté 25:31-36)
Pál is hasonló tanácsot ad:
1Tim 6:17-19 Azoknak, akik ezen a világon gazdagok, hagyd meg, hogy ne legyenek nagyra törők, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szívesen adakozók, javaikat megosztók, kincset gyűjtve maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.
4)Ahol a ti kincsetek ott lesz a ti szívetek
Egy komoly összegző gondolat ez Jézustól, amit egyébként egy önismeretei eszköznek is tekinthetünk. Ha értjük, Jézus mit mondott ezzel, lemérhetjük, hogy milyen a szívünk és kincseink viszonya.
Mit is jelent tehát ez a mondat? Én a következőképp értem. Jézus ezzel azt szeretné megértetni, hogy az mutatja meg igazán, mi van a szívünkben, milyen célok adnak motivációt, mit tartunk igazán fontosnak, hogy mire fordítjuk a kincseinket, tulajdonunkat, javainkat. Amire jó szívvel adunk, költünk, abban van a szívünk is.
Persze itt el kell tekintenünk a szélsőségektől. Két szélsőség van, ami rontja az értelmezést. Az egyik a fösvénység, a másik a könnyelműség. Az elsőben az ember mindent sajnál megvenni, mert őt csak a pénz kuporgatása tartja lázban. Neki csak az a fontos, hogy legyen pénze a tárcában, vagy a számlán. A másikban olyan személyre kell gondolni, aki könnyedén költi a pénzét, mindegy mit lát, azt megveszi.
Példák segítik a helyes megértést.
Ha valaki bármit megad, hogy egy szakmai konferencián részt vegyen, de nem megy el egy lelki konferenciára, mert drágának tartja, annak a kincse a szakmai karrierjében van, és nem a lelki növekedésében. Tehát a szíve is a karrierjével van tele.
Aki rengeteget költ az autójára, állandóan tisztogatja, de nem ültet maga mellé olyan embert akinek kicsit koszosabb a ruhája, annak a kincse az autójában van és a szíve is annak hódol, de érzéketlen az emberek szükségleteivel szemben.
Ha valaki a legmodernebb technikával újítja fel a házát, de az imaház tekintetében mindig azt képviseli, hogy elég az egyszerűbb, az olcsóbb, annak a szíve a saját házában és kényelmében van, és a szíve is ez iránt elkötelezett, de az Isten háza nem fontos neki.
Ha valaki egy évben több kirándulást is tud magára áldozni, de egy közösségi szolgálati útra nem megy el, mert nincs ideje, (az idő pénz elve) annak a szíve és a kincse hol van?
Gondolom, értjük már, hogy miről is van szó.
5)Összegzés
Három mondat Jézusról, ami szinte felforgatja az életünket.
Történik ez azért, mert olyan világban élünk, ahol a pénz a legfontosabb mérőeszköz.
Mit tegyünk? Mindenképpen gondoljuk át, milyen a viszonyunk az anyagiakhoz? Mit várunk az összegyűjtött tulajdonunktól? Mennyire építjük a biztonságérzetünket a tartalékainkra? Ugyanakkor vizsgáljuk meg azt is, hogy viszonyulunk a rászorulókhoz! Mennyire nyitott a szívünk és a kezünk feléjük?
Gyakorlati lépések:
Mindenki gondolja át, hogy mi az, amit eladhat és odaadhatja a szegények segítésére! Ha van ilyen és tettek is alakulnak belőle, hozzunk létre a gyülekezeti pénztárban egy úgynevezett szociális keretet, amit kizárólag rászoruló emberek segítésére fogunk használni.
Takács Zoltán igehirdetései 