A megfeszített Krisztustól kiindulva

1 Korintus 2:1-16

1)Bevezetés

Több ez a levél részlet attól, hogy egy igehirdetésben az egészről lehetne kimerítően beszélni. Lássunk most néhány részletet, ami megragadta a figyelmemet!

2)Visszatekintés a megérkezésre

Pál emlékszik az érkezésére.

Az Apcsel 18-ban olvasható beszámoló alapján megismerhető ez hogyan történt.

*Különös egybeesés. Tegnap volt pont két éve, hogy ide költöztünk.

Én nem voltam ilyen konkrét elhatározásokkal, mint Pál. Abban viszont társulok hozzá, hogy Krisztust tekintve én is a megfeszítettről akarok leginkább tudni és szólni.

3)A megfeszített Krisztus mindenek előtt

Milyen más vonatkozásban lehetne kiemelt jelentőséget tulajdonítani Jézusnak?

• Csodatevő Jézus

• Tanító Jézus

• Gyógyító Jézus

• Templom kitakarító Jézus

• Farizeus fenyegető Jézus (Jaj nektek…)

• Tenger csendesítő Jézus

• Kenyeret adó Jézus

Jó, ha Jézusról mi is úgy akarunk tudni, és szólni, mint megfeszítettről.

Mi ugyan nem ábrázoljuk feszülettel Jézust, de ugyanúgy a kereszthalálát hirdetjük, azt prédikáljuk.

4)Erőtlenség, félelem, nagy rettegés közötti érkezés

Miért ilyen állapotban érkezett Pál Korintusba?

Az Apcsel beszámolója alapján nehéz kibogarászni ezt. Az biztos, hogy nem volt egy egyszerű munka.

• Először Akvillával és Priszcillával dolgozott – De Pál nem vetette meg a munkát, ez nem okozhatott neki félelmet

• A zsinagógában vitázott sokáig szombatonként. Itt ellenállásba ütközött és szidalmazták. – Máshol ettől sem ijedt meg, itt sem félt ettől.

• A pogányokhoz ment. Egy éjszakai látomás utalhat arra, hogy valóban félt. Erre a bátorításra másfél évig maradt Korintusban.

• A zsidók bíróság elé vitték, de nem tudták az apostolt elítélni, mert Gallió nem akart foglalkozni az üggyel.

Lényeg, hogy Pál, a levelében érdemesnek tartja megemlíteni az érkezése körülményeit, a benne zajló lelki állapotot.

*Örülnék annak, ha a mi gyülekezetünkbe senki nem úgy jönne, hogy félelem és rettegés jellemezné az érkezését.

*Tegyünk arról, hogy senki ne érezze ezt, amikor ide készül, ide akar eljönni. Higgyük el, hogy ez nagyban múlik rajtunk. Jusson eszünkbe, hogy egy érdeklődőben van elég félelem, ha egy számára idegen közegbe jön, ezt ne tetézzük semmilyen rideg, utasító megnyilvánulással.

*Törekedjünk arra, hogy aki egyszer eljött ide, vágyjon újra, de legalábbis nem úgy távozzon, hogy ide biztos nem jövök többet.

5)A megismert titok

Olyan, mintha még egy szempontból összefoglalná Pál, hogy mi a tanításának, igehirdetésének a lényege.

Úgy hirdeti az evangéliumot, mintha Isten titkos bölcsességét közölné.

• Amit senki nem ismert meg a világ fejedelmei közül

• Ami a Lélek által nyerhető el, mert Ő jelenti ki. Ez a lélek segít megismerni, amit Isten ajándékozott nekünk.

• Azokat az igazságokat, amit nem lelki ember nem fogad el, de a lelki ember megérti.

Az evangélium titka

Az öröktől fogva eltervezett és elkészített megváltás munkáját Isten elrejtette. Aki enged Isten lelkének, az megérti, elfogadja azt.

Az evangélium úgy titok, hogy nem is titok.

Annyira egyszerű, annyira nyilvánvaló, hogy a bölcsek nem tudják elfogadni, hogy ez a nagy titok. (Amikor bújócskáznak a gyerekek és valaki nem elrejtőzik, egyszerűen a hunyó közelében háttal neki leül a földre a többi gyerek közé.)

Mintha ezt magyarázná az előző rész végén is. (1:26-31)

Egy sokszor félre magyarázott igevers

A 9. vers

Idézet. Az eredeti:

Szabadulásért könyörgő szakaszból:

Ézs 64:3-4 Kezdettől fogva soha senkinek nem jutott a fülébe, sem nem hallott, sem szemével nem látott más Istent kívüled, aki így cselekszik azzal, aki őt várja. Elébe mész annak, aki örvendezik, és igazságosan cselekszik, és rád gondol útjaidon. Íme, haragra gerjedtél, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bár megszabadulnánk!

Isten megtérésre hívó szavának részleteként:

Jer 3:14-16 Térjetek meg, hűtlen fiak – így szól az ÚR –, mert férjetekké lettem, és magamhoz veszlek titeket: egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből; és fölviszlek titeket a Sionra! Szívem szerint való pásztorokat adok nektek, akik okosan és értelemmel legeltetnek titeket. Ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban – ezt mondja az ÚR –, nem mondják többé: Az ÚR szövetségládája! Szívére sem veszi senki, nem gondolnak és nem is ügyelnek rá, és nem készítik el újra.

Sehol nincs szó mennyországról, ahogy gyakran szokták ezt a verset magyarázni. Az igaz, hogy tökéletesen ráillenek a felsorolt jelzők – szem nem látta, fül nem hallotta, emberi elme el sem képzelte – de nem valószínű, hogy arról beszélt Pál.

Inkább azt közli, hogy amit mi hallottunk, amit megismertünk, amit megértettünk, ami által megtértünk az egy olyan titkos akarata és kijelentése Istennek, ami hatalmas érték. Olyan titok, amit maga Isten leplezett le előttünk.

Hasonló felismerésre Péter is eljutott. Ő így fogalmazta meg:

1Pét 1:10-12 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, nyomozva, hogy melyik vagy milyen időre jelentette azt ki Krisztus bennük levő Lelke, aki előre bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az utána következő dicsőségről. Nekik kijelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amiket most az evangélium hirdetői, a mennyből küldött Szentlélek által hirdetnek nektek, amikbe az angyalok vágyakoznak betekinteni.

• Amit látunk, hallunk és értünk, azt a történelemben sokáig nem láthatták, halhatták és érthették meg.

• Amit látunk, hallunk, értünk, azt most is sokan nem látják, hallják és értik, mert saját értelmükkel akarják megtalálni, felfogni.

Mi kell ahhoz, hogy valaki meglássa, meghallja és megértve elfogadja a megfeszített Krisztus evangéliumának titkát? A Szentlélek.

Hírdetés